HTML

LaLee's Blog

Különféle netes tevékenységeim publikálására jött létre ez a blog... PC játékok, zenék, vízipipa és sok más egyéb...


E-mail: rockerlalee@vipmail.hu

Skype: lalee_blog



Info

A 9. évadtól a videók csak a YouTube-on elérhetőek, a blogra nem kerülnek fel.
A blogon ezentúl csak a zenei megjelenésekkel kapcsolatos infók frissülnek.

LiNKEK

Utolsó kommentek

A Zene Nagyjai: LaLee's Best of 2017

-=RockerLaLee=- 2018.01.17. 22:48

zene_nagyjai_top_10_2017_kicsi.jpg

Új év, megint eljött az ideje, hogy összefoglaljam az előző évet zenei szempontból szigorúan szubjektíven ,ahogy azt már megszokhattátok. 

Jó szórakozást!


Kattints a 'tovább' gombra a cikkhez! 

 

Tudom, hogy minden alkalommal ezt mondom, de 2017-ben PISZKOSUL nehéz dolgom volt kiválasztani 10 zenei albumot a rengeteg minőségi és kiszabott jó közül. Annyi biztos, hogy a nekem legjobban tetsző albumok nagy hányada az első 2 negyedévben jött ki, így igen sűrű volt számomra ez az időszak. Tényleg elképesztő nehéz volt sorrendet felállítanom a legjobb albumok között, olyannyira, hogy elgondolkoztam rajta, hogy idén egy Top 20-at vagy Top 15-öt csináljak, de végülis maradok a hagyományoknál.

Na de nem is húznám tovább az időt, jöjjenek a....

TOP 10 2017 ALBUMOK

(katt a gombokra)

 

10.
 
Les Discrets - Prédateurs

zene_top2017_10_ld_p.jpg

A Les Discrets nevű francia duó jellegzetes, kicsit blackes-doomos post-rock zenét készít. Sötét vagy méginkább baljós hangulatú a Prédateurs album, de mégis szerethető. Van egy ilyen kifejezetten elszállós, mélabús, búgó hangzásvilága, ami kicsit emlékeztet a szintén francia Moëvöt- vagy Aäkon Këëtrëh-féle black ambient zenéhez. Már anno a black amibent-tel foglalkozó írásomban is említettem, hogy ezek számomra nem félelmetesek vagy nyomasztóak, sokkal inkább nyugtatóak és szépek, és itt sincs ez másképp. Még a francia nyelv is hozzáad a hangulathoz. Nagyon kellemes és mondhatni egyedi album lett.

  • Ajánlott dalok:

'Virée Nocturne', 'Les Amis The Minuit', 'Le Reproche', 'Rue Octavio Mey'.

9.
 
Dead By April - Worlds Collide

zene_top2017_09_dba_wc.jpg


Na, megmondom őszintén, ezen még én is meglepődtem. A Dead By April egy olyan zenekar, ami még az én standard-jeimhez képest is kommersz vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. A svéd együttes túl van egy énekesváltáson és nem is nagyon emlékszem, hogy mikor hallgattam őket a Worlds Collide előtt - talán még a debütalbumukat 2010 környékén. Kicsit elektronikus metalcore-t játszanak amúgy, dalszövegeikre pedig leginkább a 'nyálas' jelző illene. Na de akkor mégis mit keres ez a Top 10-es listában? Ezt a kérdést tettem fel magamnak én is, de összességében az van, hogy egyszerűen jó hallgatni ezt az albumot. A dalok nagyon jól össze vannak rakva, a dalszövegek is rendben vannak (az egysíkú témaválasztásuk ellenére is), az elektro részek nagyon jól illeszkednek az egészhez - summa summarum: egy igazi minőségi album a Worlds Collide és ezzel nehéz vitába szállni. Tele van fülbemászó dalokkal, a hab a tortán pedig a Tommy Körberg nevű musicalénekes által felénekelt utolsó dal - azt konkrétan el tudom képzelni bármelyik esküvőn.

  • Ajánlott dalok:

'Crying Over You', 'Playing With Fire', 'Warrior', 'Breaking Point', 'For Every Step (feat. Tommy Körberg)'.

8.
 
Fura - Mutandis

zene_top2017_08_f_m.jpg


Az igencsak fura nevű Fura zenekar (bocs) egy Mallorca szigetén működő post-rock formáció, akik igencsak az ismeretlenség ködében vannak elveszve. Ami igazán méltatlan, ugyanis a Mutandis nevű albumuk fergetegesen jó lett! Ütősen, de elismerem, hogy kicsit döcögősen indul be az egész, de az album második felétől csak kapkodtam a fejemet a jobbnál jobb riffek után. Kis pihenőt ad a María c. dal, utána szétcsapja az agyadat a címadó Mutandis, végül egy szinte szellemvilágból szabadult hangokkal és sikolyokkal induló zseniális dallal zárul le. Aki szereti a post-rockot az ne hagyja ki ezt, mert rövidsége ellenére brutál jó album lett a Mutandis.

  • Ajánlott dalok:

'Vallborg', 'María', 'Mutandis', 'Almallutx'.

7.
 
As Animals Eat My Insides - Ellipsis

zene_top2017_07_aaemi_e.jpg


Az As Animals Eat My Insides egy olyan együttes volt, amelyre rátaláltam, megtetszett az első albumuk borítója és eleddig nem is nagyon hallgattam meg a zenéjüket, csak ott volt a Kedvencek listában. Ez óriási hiba volt, mert a márciusban megjelent második albumuk, az Ellipsis elképesztő lett! Számomra visszahozta azokat az időket, amikor a metalcore még igazán elemében volt. A scream nagyon ütős, a tiszta vokál pedig még kiforratlan (vagy legalábbis nekem egy kicsit képzetlennek tűnik), de épp ezért baromi jó és a maga nemében egyedi hangzású. Van itt tipikus "elmész-anyádba"-dal kirobbanó energiával, "vedd-észre-hogy-értékes-ember-vagy"-dal, illetve az Avolition-ben felmerül a mostanság sajnos nagyon is aktuális öngyilkosság témája. A finálé előtt persze van egy lightosabb akusztikus rész, a Filth Pit c. dalban pedig még egy rap-szekció is van, ami ugyan stílusidegen és amatőr, de mégis annyira eltalálták az egészet, hogy egyedül csak a kalapomat tudom emelni a srácok előtt. Nagyon király album lett!

  • Ajánlott dalok:

'God Save The Scene, Pt.2', 'Cutting The Cord', 'Filth Pit', 'Avolition', 'Buried In April'.

6.
 
August Burns Red - Phantom Anthem

zene_top2017_06_abr_pa.jpg


Természetesen nem maradhat ki egyik Top 10-es listából sem a nagy kedvencem, az August Burns Red. Viszont most még a Top 5-ben sincs benne az album. Mi történt itt? Nem arról van szó, hogy ne lenne jó az album - ismét egy igencsak minőségi produuktumot kaptunk, profi zenészektől, nagyon jó tálalásban, viszont egyrészt az előző albummal nagyon magasra tették a lécet, másfelől a Phantom Anthem albumból hiányzik az a bizonyos plusz, ami eddig majdnem minden albumukban megvolt. Természetesen itt is próbálkoznak egyedibb hangzású részekkel feldobni a dalokat, de ezeket már hallottuk korábban. spanyol akusztikus rész volt már a Leveler-en is, kicsit funkosabb részek pedig a tavaly előtti Found In Far Away Places-en. Van egy-két kiemelkedő rész az albumon (pl. a Coordinates tapping-es szólója vagy a Float és a Dangerous alap riffje), de összességében úgy érzem, hogy ez az album is folytatja azt a tendenciát, amit az előző albumok elkezdtek: minden második August Burns Red album zseniális és észbontó, minden köztes album pedig egy kicsit szürkébb és kicsit halványabban fénylik. Ennek ellenére azonban ez mégiscsak egy ABR album, tehát tessék meghallgatni és elismerően csettinteni!

  • Ajánlott dalok:

'King Of Sorrow', 'Hero Of The Half Truth', 'Lifeline', 'Coordinates', 'Float', 'Dangerous'.

5.
 
Enter Shikari - The Spark

zene_top2017_05_es_ts.jpg
Azért erre is számítani lehetett. Érdekes módon azonban, amennyire az előzetes dalok alapján elképzeltem a soron következő Enter Shikari albumot, teljesen mást kaptam - és ez abszolút nem volt csalódás. Nem, nem tértek vissza az első két albumhoz hasonló nyersebb, core-osabb hangzáshoz, hanem méginkább ráfeküdtek a művészibb oldalra. Mindegyik dal az albumon egyedi és vérprofi - akkor is, ha a Live Outside dalszövegének 80%-a abból áll, hogy... live outside. Akkor is, nem lehet nem rákattanni. Sok poént nem akarok lelőni az albumról, de az én kedvencem a Revolt Of The Atoms, amelyik arról szól, hogy mi van akkor, ha maguk a részecskék lázadnak fel az emberiség ellen? Már maga az alapötlet is rémisztően jó, de a megvalósítás méginkább: imádtam a retro brit punkos részt a vége felé. Természetesen megint sok elégedetlenkedő van, akik szerint még mindig rossz irányba tart az Enter Shikari, de én nem így gondolom. És pont.

  • Ajánlott dalok:

'The Sights', 'Live Outside', 'Take My Country Back', 'Airfield', 'Rabble Rouser', 'The Revolt Of The Atoms'.

4.
 
'68 - Two Parts Viper

zene_top2017_04_68_tpv.jpg


Remegve vártam a néhai The Chariot-os Josh Scogin új albumát. Folytatta azt a nagyon jó szokását, hogy a visító gitárok és sípoló erősítők mellé igencsak klasszikus és/vagy blues-os riffeket párosít, mindez a laza rock and rollos vokállal zseniális elegyet alkot. A dalszövegek akárcsak anno a The Chariot-nál is, többször hallgatósak, hogy egyáltalán megértsünk belőle valamit. Ennek iskolapéldája a No Apologies, ahol a dalt megszakító pár soros (ez aktuálipolitikai utalás) monológok rengeteg mondanivalót rejtenek mielőtt egy kaotikus masszába torkollik a dal. Aki nem ismeri még a '68-et, az nagyon gyorsan hallgassa meg - aki pedig ismerte őket, annak úgysem kell nagyon ajánlgatnom.

  • Ajánlott dalok:

Az összes. Elejétől a végéig.

3.
 
Stray From The Path - Only Death Is Real

zene_top2017_03_sftp_odir.jpg


A Stray From The Path-et leginkább úgy lehetne bemutatni, hogy ez az új Rage Against The Machine. Az új és klasszisokkal ütősebb és nehezebb változata pontosabban. Az, hogy ez az album a 3. helyre került nálam nem véletlen, hiszen 10 dalon keresztül folyamatosan sodort magával a zene - nem nagyon volt megállás vagy pihenő. Az erősen politikai töltetű dalszövegekben ezúttal nyilván Donald Trump és a szélsőjobbos KKK haverjai is megkapják a magukét. Vendégszereplések terén pedig olyanokkal találkozhatunk, mint pl. Vinnie Paz vagy a Knocked Loose vokalistája, Bryan Garris. 2017 legütősebb, legsúlyosabb albuma az Only Death Is Real. Aki mást gondol, az hallgassa meg inkább.

  • Ajánlott dalok:

Az összes, 1-től 10-ig. Végig.

2.
 
I Set My Friends On Fire - Original Astral Rejection / The Rejected Album

zene_top2017_02_ismfof_oar.jpg


Na ez is egy érdekes sztori. Adott ugye az I Set My Friends On Fire nevű formáció, akik duóként indultak, de 2011-ben immár pár fővel kibővülve kiadták az Astral Rejection nevű albumot, ami... borzalmas volt, de tényleg. Azóta fenyegették a rajongókat 24 dalos albummal, ami 2017 elejére lett volna időzítve, de végül őszre csúszott a megjelenés és persze, hogy végül nem jelent meg tavaly. Viszont 2017 februárjában az "orosz facebook"-ra, a VKontakte-ra elkezdték feltöltögetni azokat a demókat, amik még az Astral Rejection album készítésekor születtek. Itt még a korábbi énekessel, autotune nélkül és jóval kevesebb elektronikus résszel voltak megáldva a dalok. Őszintén szólva ez a legjobb munkájuk eddig, szerintem. Az akkori kiadójuk, az Epitaph nem így gondolta, ezért nem ezek a felvételek kerültek a kiadott Astral Rejection-re. Így a rajongók által Original Astral Rejection-nek vagy simán csak The Rejected Album-nak (azaz a Visszautasított Album) csúfolt lemez napvilágot látott - így, kéz alatt mondhatni. Az egész album és a zenekar bohóckodásnak tűnhet, de vesszek meg, iszonyatosan fülbemászó minden daluk, és igen éles kontraszt van egyes helyeken a lightos énekelgetős és a vérhányós scream részek között. Nem tudok erről többet mondani, mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a kicsit elborultabb, de nem kevésbé minőségi zenét produkáló együtteseket.

  • Ajánlott dalok:

'Narcisticismfof', 'Cantaloupe The Antelope', 'Astral Rejection', 'Rebornphin', 'Zenith Anniversary Stab'.

1.
 
September Stories - This House Was Never Home.

zene_top2017_01_ss_thwnh.jpg


Nagy szerelmese vagyok a spoken word műfajnak, és idén Killah ismertetett meg engem a Hotel Books nevű formációval, amelynek, ha minden igaz az egyik gitárosa az a srác, aki a September Stories frontembere is egyben. Na ez a September Stories második albuma és számomra tavaly mindent odavert. Nem azért, mert "ütős" a hangzásvilága, nem azért, mert nem volt idén normális trance metal album, hanem mert olyan szövegeket ír a srác, hogy beszarás. Pontosabban besírás. Családi problémák, betegség, kisebbségi komplexus, családon belüli erőszak, szerelem és szakítás, felnőtté válás - ezek mind benne vannak a dalokban és teljesen bele tudod képzelni magadat minden egyes sorba. Piszkos jó album lett ez. Aki szereti vagy ismeri a Listener-t vagy a La Dispute-ot, annak csak ajánlani tudom, mert a September Stories - 'This House Was Never Home.' számomra 2017 legjobb zenei albuma volt.

  • Ajánlott dalok:

Az összes. Egyben az egész, elejétől a végéig. Plusz az 'It Won't Stop' c. b-side dal is.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rockerlalee.blog.hu/api/trackback/id/tr813583001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mustang4244 2018.01.23. 19:07:01

A Dead by April pont az a műfaj ami mostanság nagyon bejön...valamiért és ne kérdezd miért!Az utóbbi időben "megszállottja" lettem az olyan zenéknek amik nem csak ordításból és zúzásból állnak,hanem megjelennek a komolyabb hangszerek is (vonós/fúvós hangszerek),plusz az akusztikus zenék amivel most nagyon jóban vagyok!Persze van mikor beindul az úthenger és megy a headbang ezerrel!
Ééééésss jöjjön az amiért sokan hülyének fognak nézni vagy utálni,de az engem ne zavarjon,mert pár éve hogy már csak ilyesmiket hallgatok (egyik sem mai darab,de kit érdekel ha jó(k)!?
Isten igazából meguntam az angol/magyar nyelvű zenéket,azóta megragadtam itt:www.youtube.com/watch?v=Wj-k_-qx0uA&t=3298s&list=LLjeMGKL-yrr2fcUC3L42iuQ&index=128

Vagy...:www.youtube.com/watch?v=v1GbA-1swqI&list=LLjeMGKL-yrr2fcUC3L42iuQ&index=58
süti beállítások módosítása