HTML

LaLee's Blog

Különféle netes tevékenységeim publikálására jött létre ez a blog... PC játékok, zenék, vízipipa és sok más egyéb...


E-mail: rockerlalee@vipmail.hu

Skype: lalee_blog



Info

A 9. évadtól a videók csak a YouTube-on elérhetőek, a blogra nem kerülnek fel.
A blogon ezentúl csak a zenei megjelenésekkel kapcsolatos infók frissülnek.

LiNKEK

Utolsó kommentek

A Zene Nagyjai: LaLee's Best of 2018

-=RockerLaLee=- 2019.01.09. 01:48

zene_nagyjai_top_10_2018_kicsi.jpg

Új év, megint eljött az ideje, hogy összefoglaljam az előző évet zenei szempontból
szigorúan szubjektíven, ahogy azt már megszokhattátok. 

Jó szórakozást!


Kattints a 'tovább' gombra a cikkhez! 

 

Elég bizarr év volt a 2018-as a zenei albumokat tekintve. Szinte minden hónapban volt valami érdekes és/vagy meglepő de sajnos rengeteg negatív meglepetés és csalódás is volt tavaly. Olyannyira, hogy ez alkalommal a szerintem 10 legjobb album mellett röviden azokról az albumokról is írok, amelyek nem kerültek bele ebbe a listába - megérdemelten avagy éppen csak lecsúsztak erről.

 

2018 legnagyobb csalódásai

 

Pianos Become The Teeth - Wait For Love

zene_top2018_dis_pbtt_wfl.jpg


A miheztartás végett itt arról az együttesről van szó, amelynek előző, Keep You c. lemeze az év albuma lett nálam 2014-ben, olyanokat maga mögé utasítva mint pl. a RiSHLOO. Ugyebár már akkor egy kis profilváltáson ment át az együttes, akárcsak tavaly előtt a Touché Amoré - és nekik is nagyon jól állt a lightosabb, éneklősebb hangzás. A 2018-as Wait For Love-nál viszont szerintem igencsak átestek a ló túloldalára. Az eleinte csepegtetett klipekben hangzó dalok egész korrektek voltak (pl. Charisma) és mivel még ezek a srácok nem adtak ki rossz albumot így igencsak vártam a teljes albumot. Nos az előbbi állítást immáron múlt időbe tehetjük. Sőt, igazából azt sem mondhatom, hogy a Wait For Love egy "rossz" album, egyszerűen csak egysíkú és unalmas. Szép a vokál, nagyon korrekt a dobmunka, de végig azt vártam, hogy mikor "indul be" az album. Ezt hiába vártam, az igazat megvallva el is álmosodtam az egész vége felé. Remélem, hogy ez az album csak egy kis bukkanó a PBTT karrierjében és egy múló valami nem pedig egy jövőbeli tendencia első állomása. Nagyon remélem.

Parkway Drive - Reverence

 

zene_top2018_dis_pwd_r.jpg


Ismét csak egy olyan együttes, amiről nem hittem volna, hogy lesz még olyan albuma, ami nem kerül bele TOP 10-es listámba. Itt is hasonló a helyzet, mint az előbb említett lemeznél, hiszen itt is minőségi produktumról beszélhetünk és hozza is a szokásos zúzós-ütős hangzásvilágot a Reverence. A gond csak ott volt, hogy mikor elkezdtem összeírni a listát a tavalyi albumokról, akkor találtam rá, hogy "Ja, tényleg, tavaly volt Parkway Drive is...". Megmondom őszintén akkor és ott egyetlen dalra sem emlékeztem az új albumról, amiért nem hinném, hogy én vagyok a felelős - az Atlas-ról és az Ire-ről mai napig éles emlékképeim vannak. Magyarán jó lett ez, de számomra ez az eddigi legfelejthetőbb Parkway Drive album.

 

  

nemecsek / PETOFI
 

Ezen kívül a hazai színteret is érintve nem mehetek el szó nélkül a nemecsek és a PETOFI idei alkotásai mellett. Mondom mindezt igencsak negatív felhanggal. A gond az volt, hogy az előző művekből kiindulva én igen sokat vártam a nemecsek idei EP-jétől a Sérültektől. Azon túl, hogy ezen mindössze 2 dal található, sajnos ezek közül egyik sem volt maradandó élmény számomra - ami a korábbi dalaikról egyáltalán nem volt elmondható. A PETOFI meg, hát a Jóisten áldja meg, kb. kétpercenként frissítettem az oldalt júniusban, mikor bejelentették, hogy jön az új dal és klip. És hát a Sorsüldözött nem rossz, egyáltalán nem rossz. Viszont KÖNYÖRGÖM, hány évet kell még várni, hogy akár még egy EP-t kapjunk, minimum 4 dallal? Jó munkához idő kell, rendben, de lassan már negyedik éve várjuk az új matériát. GYERÜNK MÁR, NA!

 

2018 RUNNER-UPS 

 

Nos, hogy ne keserű szájízzel kezdődjön a TOP 10-es lista emésztgetése, álljon előtte itt néhány albumról egy-egy rövidke mondat. Ezek ugyan nem kerültek be a 10 legjobb közé, viszont mindenképp érdemes őket meghallgatni, legalább egyszer.

 

Listener - Being Empty : Being Filled

 

A spoken word veterán Dan Smith ismét érdekes témákat boncolgat, a megszokottnál kicsit nehezebb hangzásvilággal.

 

 Tiny Moving Parts - Swell

 

Uplifting és kiváló emo dalok, amik nagyon könnyen megragadnak és nem felejtődnek el.

 

mewithoutYou - [Untitled]

 


Habár a mewithoutYou idén egy EP-t és egy albumot is kiadott, egyszerűen nem volt elég időm és mentális kapacitásom rendesen végighallgatni az összes dalt. Ezekhez nem elég 2-3 meghallgatás, úgyhogy talán jövőre tudom megfelelően értékelni. Rossznak nem rossz, azt már most borítékolni lehet. 

 

ORiON DAWN - Poles Apart

 

A magyar post-hardcore srácok néha átmentek posztmetálba, és nem lőttek mellé.

 

Blood Stain Child - The Legend

 

 Régi dalok, régi tagok, új tálalás. Jobb lett, mint volt.

 

Anatomy Of The Bear - Alysu

 


2018 "legcukibb" post-rock albuma, egyszerűen jó érzés hallgatni a dalokat.

 

Rom Di Prisco - Spacetime Miscalculation

 


A Need For Speed zenéket jegyző electro-félisten semmit sem változott az elmúlt 20 év alatt.

 

 

TOP 10 2018 ALBUMOK

(katt a gombokra)

 

10.
 
Aburden - The Last Goodbye

zene_top2018_10_a_tlg.jpg


Az ausztrál Aburden egy igen fiatal együttes, a The Last Goodbye a második EP-jük, a teljes album még várat magára. Az előző EP-jükön elindultak egy spoken word / lightosabb post-hardcore vonalon, de még csak tapogatóztak szerintem. A The Last Goodbye már annak a jele, hogy megtalálták a hangjukat és pontosan tudják, hogy merre szeretnének tovább haladni. A spoken word rész háttérbe szorult, így engedve teret a pörgősebb post-HC melódiáknak. A szerzemények témái viszont továbbra sem mondhatók vidámnak, viszont igencsak érzelmes az előadásmód és számomra pontosan ez számít: mennyire tudják átadni az örömöt vagy bánatot. A válasz: nagyon is.

  • Ajánlott dalok:

'Sorry.','One For You', 'Need You', '19', 'To The Sky'.

9.
 
Brian Fallon - Sleepwalkers

zene_top2018_09_bf_s.jpg


Ezen nem lepődtem meg. Már januárban, mikor kijött a Sleepwalkers, tudtam hogy ez benne lesz a Top 10-ben. Nem tudok mit tenni, az ex-Gaslight Anthem frontember, Brian Fallon úgy néz ki nem tud nem kiemelkedőt alkotni. Sokan az újkori Bruce Springsteen-nek tartják. Tény, hogy hasonlít a hangja hozzá, de ezen felül legalább olyan jól tud dalokat írni, mint az öreg Bruce. Őszintén megmondom, hogy Brian Fallon a "legkommerszebb" előadó, akit hallgatok; ő az akiről leginkább el tudom képzelni, hogy a rádióban is adják a dalait de én mégis hallgatom. Remélem ő nem fog Ed Sheeran és az Imagine Dragons sorsára jutni (mindkettő legelső albuma kiváló lett, igen, ezt én mondom) és legalább ilyen jó albumokat fog szerezni a jövőben is.

  • Ajánlott dalok:

'If Your Prayers Don't Get To Heaven', 'Forget Me Not', 'Etta James', 'Her Majesty's Service', 'Little Nightmares'.

8.
 
E.V.O. - Межзвездное Пространство

zene_top2018_08_evo_mp.jpg


Az Eternal Voice of Orbits az oroszok talán legismertebb trance metal együttese. Már Oroszországon belül. Ezek a műfajok és előadók nem igen jutnak el a Nyugathoz, pedig van létjogosultságuk, nem is kevés. Az EVO-ra az elmúlt években igencsak megharagudtam, mert ugyan évente rendesen hozták az egy-egy új albumot de 1-2 dalt leszámítva az egész igencsak felejthető volt - nem úgy, mint a korábbi albumaiknál, ahol kiváló dalt követte a másik kiváló dal. Ezt a tendenciát megtorpedózva idén 3 (igen HÁROM!) EP-t is kiadtak - két önállót és egyet a Handsome Mystery formációval közösen. E három közül nekem legjobban a Межзвездное Пространство (Mjezszvjezdnoje Prosztransztva, magyarán Interstellar Space) EP jött be, főleg azért mert a korábban egyenként kiadott Клиническая Смерть (Klinicseszkaja Szmerty = Klinikai Halál) és Этажи (Etazsi = Emeletek) dalok is ezen vannak, és a többi szerzemény is nagyon-nagyon korrekt lett. Trance metal a javából - végre visszatért az EVO!

  • Ajánlott dalok:

'Deep Space (Intro), 'Клиническая Смерть', 'Одиночество', 'Этажи', 'Половинка Любви (Руки Вверх! cover)', Happy End (Outro).

7.
 
Dance Gavin Dance - Artificial Selection

zene_top2018_07_dgd_as.jpg


A Dance Gavin Dance az az együttes, amit sajnálok, hogy korábban nem hallgattam. Zeneileg talán leginkább a Fall Of Troy-hoz vagy az A Skylit Drive-hoz tudnám hasonlítani hangzás terén. A koncepció kb. annyi, hogy post-hardcore keverve egy zseniális, kicsit magasabb hangfekvésű , néhol rekedtes énekessel, igen elborult témákkal és dalszövegekkel megbolondítva. Az egész nagyon-nagyon jól össze van rakva, innentől már csak a hallgató ízlésén múlik, hogy bejön-e neki vagy sem. Szerintem a Dance Gavin Dance tipikusan az imádod vagy utálod kategória. Én az előbbibe tartozom, indokoltan. Mi az indok? Pl. a 2018-as albumuk. Tessék meghallgatni és eldönteni!

  • Ajánlott dalok:

'Midnight Crusade', 'Suspended In This Disaster', 'Care', 'Count Bassy', 'The Rattler', 'Bloodsucker'.

6.
 
blessthefall - Hard Feelings

zene_top2018_06_btf_hf.jpg


Sosem szerettem túlságosan a blessthefall-t. Még 6-7 éve hallgattam tőlük 1-2 dalt, de semmivel sem tűntek ki az akkori (valljuk be: igencsak telített) post-hardcore szcénából, plusz kicsit nyálasnak is találtam az egészet. Tavaly év elején aztán elém került a Hard Feelings. A kezdeti  "Ezek nem abbahagyták?" reakció után egye-fene alapon belehallgattam. Holy Shiet! Ezek a srácok vagy felnőttek végre vagy mindig is ilyenek voltak és én voltam hülye, hogy nem hallgattam őket. Piszkos jó dalok kerültek erre a lemezre, post-HC-s / elektronikus / sodró és még a vokált is el tudom viselni ezek fényében. Leginkább a 2015-16 körüli [AMATORY]-hoz tudnám hasonlítani, bár mint mondtam a vokál itt más kategória. Dalszövegeket tekintve ugyan még mindig a 2008-as úgynevezett emószcénás (nem összekeverendő az emo-val, így, rövid "o"-val!) "másra is rawr-ozott a csajom, a kurva anyját neki" szinten van valahol a blessthefall. (Bár lehet, hogy velem van a hiba: amióta rátaláltam a Hotel Books-ra minden ilyen jellegű dalszöveg gyengének hat hozzá képest...). Mindezek ellenére a prezentáció elviszi a hátán az egészet, még akkor is tetszene ennyire, ha baguettsütésről énekelne. Ennél a hasonlatnál maradva: egy ütős, friss, ropogós album a Hard Feelings. Harapj rá. Rawr.

  • Ajánlott dalok:

'Wishful Sinking', 'Find Yourself', 'Melodramatic', 'Feeling Low', 'Cutthroat', 'Sleepless In Phoenix'.

5.
 
UnderØATH - Erase Me

zene_top2018_05_uo_em.jpg

Na ez pedig az amire egyáltalán nem számítottam. Mármint az albumra. Amikor 2008 környékén Aaron Gillespie kilépett az UnderØATH-ból és nélküle adták ki 2010-ben az Ø (Disambiguation) albumot, szinte mindenki temette az együttest - teljesen jogosan. Ugyan ez utóbbi lemez egyáltalán nem volt rossz, hiába a Norma Jean-es vendégdobos és hiába Spencer Chamberlain tehetsége - ez nem egy UnderØATH album volt. Aaron Gillespie az elmúlt 8 évben teljesen ráfeküdt szólókarrierjére (szólóalbumok és másik együttese a The Almost) és a remény leghalványabb szikrája sem villant fel, hogy bármikor újra összejöjjön a nagy csapat. Ezt megcáfolták tavaly és majd' összefostam magamat év elején mikor megláttam az On My Teeth klipjét, mondom whaaaaaaaat? És nem kellett utánaolvassak a dolgoknak, hiszen az az elmebeteg dobos intro nem lehetett más, csak Aaron műve. Halleluja! Pontosabban már nem annyira, hiszen a korábban büszke keresztény srácok mostanra kicsit csalódtak az egészben, vagy legalábbis hezitálnak. Erről (is) szól az Erase Me, ami felidézte a korábbi UnderØATH fílinget, ez kétségtelen. Régi motorosoknak csak annyit mondanék, hogy nézzék el azt a pár lightosabb szekciót (pl. Wake Me)  és nyugtassák magukat azzal, amivel én: soha többet nem születik még egy Define The Great Line. (Akkor sem ha az Ihateit eleje kísértetiesen emlékeztet a Casting Such A Thin Shadow-ra!) Ennek ellenére, persze, ez egy fasza lemez lett, hallga csak!

  • Ajánlott dalok:

'It Has To Start Somewhere', 'On My Teeth', 'Bloodlust', 'Sink With You', 'Hold Your Breath', 'No Frame'.

 

4.
 
Long Distance Calling - Boundless

zene_top2018_04_ldc_b.jpg


A német Long Distance Calling az elmúlt években bérletet váltott a TOP 10-es listámra a jobbnál jobb albumaikkal, és ez most sincs másképp. A főként post-metal vonalon mozgó együttes pár éve lepett meg mindenkit a vokálokkal, amik kiváló adalékok voltak az ütős dalokhoz. Ez a recept a 2016-os Trips albumnál teljesedett ki, ami abban az évben tőlem a 3. helyet nyerte el. Az új albumnál sem számítottam másra, de a hamburgi srácok ismét megleptek minket: a Boundless ismét 100%-ban instrumentális lett - de még milyen, azt a mindenit. A több, mint 9 perces nyitótrack felpörget, megnyugtat majd egy szemtelenül hosszú buildup után letépi az arcodat. És ilyen az egész album: változatos, hangulatos. Egyik dal sem lapos vagy egysíkú - mindegyikben van valami kis extra, ami miatt újra és újra meg akarod majd hallgatni. Ilyenek az ívelő szólamok, a remegő ajkú wah-wah részek, a cselló vagy a synthpop billentyűk. Ha szeretted az eddigi lemezeiket akkor tudod, hogy mire számíthatsz. Csalódni lehetetlen.

  • Ajánlott dalok:

'Out There', 'Ascending', 'Like A River', 'The Far Side', 'On The Verge', 'Skydivers'.

3.
 
A Perfect Circle - Eat The Elephant

zene_top2018_03_apc_ete.jpg


Maynard James Keenan határozottan mozgolódik. Kb. 12 év relatív hallgatás után új A Perfect Circle album, ráadásul itt Bécsben decemberben volt koncertjük, idén nyáron pedig TOOL koncert? Ha ez így folytatódik, akkor kb. 5 éven belül talán születik egy új TOOL lemez is. Reménykedjünk. Addig pedig itt van nekünk az Eat The Elephant, az APC tavalyi albuma, amelytől nem is vártam mást, minthogy dobogós helyezést ér el. Őszintén szólva ez az album nem ment le elsőre a torkomon. Legalább 2-3x meg kellett hallgassak minden dalt, hogy úgymond átlássam és megmutassa az igazi értékeit. Kb. mintha egy jó vörösbort dekantálnál, időt kell hagyni neki és csak úgy kóstolgatni. Zseniális ez, nem hiába: privátban borászként dolgozik Keenan apó. A vokál időt álló, ugyanolyan jó és változatos, mint 12 éve. A dalszövegek pedig szokás szerint elgondolkodtatók és nem tudsz mást tenni, mint elismerősen csettinteni, mikor megfejted őket. Kielemezhetném őket egyesével, de akkor az megtöltené a maradék helyet is, úgyhogy inkább ezt Rátok hagyom. Aki nem ismerné még a TOOL-t vagy az A Perfect Circle-t az NE ezzel az albummal kezdjen, hanem inkább a Lateralus-t vagy a Thirteenth Step lemezekkel, de utána jöhet az elefánt elfogyasztása is.

  • Ajánlott dalok:

'Disillusioned', 'The Contrarian', 'The Doomed', 'So Long, And Thanks For All The Fish', 'TalkTalk', 'Feathers'.

2.
 
Thy Catafalque - Geometria

zene_top2018_02_tc_g.jpg


A Thy Catafalque egy Skóciában székelő avant-garde metal együttes. Ez eddig nem annyira érdekes, ugye? De ha azt mondom, hogy az egész projekt egy Kátai Tamás nevű makói zeneszerzőhöz köthető? Kátai Úr korábban black metal műfajban utazott, aztán egyszer, majd' 20 éve elindult a saját irányába. Földrajzilag, ami azt jelentette, hogy Skóciába költözött és zeneileg is, amit tökéletesen leír az avantgárd kifejezés. Hogy megértsétek ezt, keressetek egy képet Kátai Tamásról. Ez a fickó tuti, hogy nem épelméjű, nem. Annyira nem, amennyire egy zseni, egy géniusz nem az. (A tényt, hogy külsőre erősen hasonlít Crywank-re már nem is tartom véletlennek lassan.) Elképesztő diverzitás és mélység van ebben az albumban. Egyfajta káosz és összevisszaság, ami mégis összeszedett és jól átgondoltnak érződik. Baljós gitár, ködös-vizenyős billentyűszólamok, hegedű, régi orosz nyelvtankönyv kazettájáról való szövegbetét (!?), majd látszólag összefüggéstelen allegóriák magyarul, női vokállal, végezetül odabaszós dobok, gitár és hegedű csatájának aláfestéseként. Éééés ez még csak az első dal volt. Aztán jön a Szamojéd Freskó és úgy letépi az arcodat, hogy fel sem fogod, hogy ez ugyanaz az album, sőt ugyanaz az előadó! Ilyen dobmunkát eleddig nemigen hallottam, keresgéltem az államat a földön. Én nem mondok többet, hallgasd meg - ennél egyedibb 2018-as albumot keresve sem találhatsz.

  • Ajánlott dalok:

'Hajnali Csillag', 'Szamojéd Freskó', 'Töltés', 'Sárember', 'Balra A Nap', 'Tenger, Tenger'.

1.
 
Cloud Anthems - Areté

zene_top2018_01_ca_a.jpg


Hogy hogyan került a toplista élére, megannyi jobbnál jobb albumot megelőzve egy 5 dalos post-rock EP? Most kiderül. Egyszer volt, hol nem volt Dániában a Sky Architects nevű post-rock formáció, akik piszok jó zenét csináltak, viszont a kutya sem ismerte őket. Emiatt kb. senki nem vette észre, hogy szép csendben feloszlottak és a 4-ből hárman összeálltak egy Carlos Astorga nevű gitárossal, aki ha minden igaz a chilei Baikonur  nevű szintén post-rock formációban játszik. Ők így négyen a viszonylagos ismeretlenség homályából... nem törtek fel, viszont egy olyan EP-t raktak le az asztalra, ami számomra 2018 legjobb lemeze lett. Az indok borzalmasan egyszerű: ez egy kibaszott jó EP. Az elején ad egy fél percet kb. hogy ráhangolódj, onnantól viszont kb. 20 percen keresztül nem enged el. Folyamat magával sodrás, dinamika, lendület, fenomenális gitár- és dobjáték, buildup buildup hátán olyan lecsapásokkal hogy csak na! A záró ambient tracket sokáig nem kedveltem, de rájöttem, hogy kiváló levezetése a lemeznek - kell egy kis pihenő, nem lehet egy ilyet csak úgy leállítani. 

  • Ajánlott dalok:

Az összes. Egybe mindet. Még egyszer. Aztán még egyszer. És még egyszer. És még egyszer...

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rockerlalee.blog.hu/api/trackback/id/tr9314546024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ryze 2019.01.14. 21:32:44

A PBTT albuma nekem is hatalmas csalódás volt, egyszer meghallgattam és meg is haragudtam rájuk. Fujj, soha többet, remélem a jövőben nem ez lesz a vonal.

A Dance Gavin Dance - Artificial Selection nálam kicsit előrébb végzett 5. helyen, nagyon sokat hallgattam.

Szinte biztos voltam benne, hogy a Perfect Circle - Eat The Elephant rajta lesz a listán. Nálam ez az album lett az első a tavalyi évből.

A Thy Catafalque kicsit talán az egyetlen együttes, ami kicsit kilóg a sorból nekem. Ismerem őket egy ideje, de a stílus egyszerűen nem jön át. Nekem amúgy kicsit a Dog Fashion Discora hajaz a stílus, de nekik is két csoportba tudom osztani a számaikat: 1, omg, ezt loopolva hallgatom 2, skip

Imádom, hogy tökre megegyezik az ízlésünk zenei téren, bár évről évre mindig látok nálad újakat :D pl. a PBTT-t itt ismertem meg, de minden évben találok a listákon remek bandákat. Ez idén sincs másként, a Cloud Anthems vakami lenyűgöző. Igazán hálás vagyok ezekért a toplistákért évről évre, hatalmas csodákat ismertem meg általad!