TOP 10 2013 ALBUMOK

10.  
Fail Emotions - Gravity EP

Az előző évhez hasonlóan ismét a 10. helyet sikerült megcsípniük az orosz trance-metal isteneinek, és megint csak azért nem kerültek feljebb a dobogón, mert nem teljes albumot adtak ki, hanem "csak" egy EP-t. Az év elején megmutattak a közönségnek a srácok egy alig fél perces darabot a címadó dalból és egészen augusztusig tűkön ültem, hogy az egészet meghallgathassam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Piszkosul dallamos és jó lett az EP, amelyben az énekes (aki szintén a napokban lett ex-énekes) külön projektjéből (Pikachi) is hallhatunk ízelítőt. Félévente a DJ Fatality is kiad egy-egy félórás mixet, ami ugyan teljesen rendben van, de akkor is: HOL VAN MÁR AZ ÚJ ALBUM?!

• Ajánlott dalok:

'Gravity', 'Age Of Reason'

9. 
Adept - Silence The World

Teljesen váratlanul ért év elején az új Adept lemez megjelenése, egészen konkrétan egy házibuli egyik nyugodtabb pillanatában találtam rá a megjelenések között és azonmód ott és akkor letöltöttem és belehallgattam. Az album hozza azt, amit az Adept-től megszokhattam. Inkább a Death Dealers-hez hasonlít, mintsem legelső albumukra, de ugyanúgy tökig tele van töltve energiával és zúzással, mint bármelyik művük. a változatosságot kellőképp megadják az instrumentális betétek, az album vége felé pedig feltűnik a női vokál is, ami metalcore körökben ugyebár a tavalyi Parkway Drive kapcsán már emlegettem, hogy mennyire jó is. Itt sincs ez másképp, bár annyira nem illeszkedik mint a Parkway-nél, de nem is rontja a dalt. Az egész album tehát kifejezetten jó lett, bár az Established 2004 eleje szerintem egy rossz vicc.

• Ajánlott dalok:

'Secrets', 'Orion', 'Means To An End (The Greatest Betrayer)', 'Heart Vs. Beats', 'The Aftermath'

8. 

Long Distance Calling - The Flood Inside

Ezen német post-metal együttes új albuma márciusban jelent meg. A Long Distance Calling előző munkáiban is általában megtalálható volt valamilyen filmből vett dialógus, vagy más szöveg, ezúttal pedig konkrét ének került a koncepcióba (á lá ISIS), de még milyen jól! A dalokban felfedezhető a "Long Distance Calling" stílus de a sludge / stoner metalos vokál rápakol még egy lapáttal. Ha pedig nem az ének, akkor az ismét használt monológok (Twin Peaks pl.) fokozzák a hangulatot. Mindemellé az album kellőképp súlyos és fülbemászó, a címadó dal például hetekig a fejemben maradt.

• Ajánlott dalok:

'Inside The Flood', 'Ductus', 'The Man Within'

7. 
Killswitch Engage - Disarm The Descent

Szinte mindig történik valami a Killswitch Engage háza táján. Két album kiadása után az énekes, Jesse Leach elkövette azt a hibát, hogy szinte közvetlen turné előtt házasodott meg és az újdonsült feleségétől való távolság eléggé megviselte, aminek következtében hangszálait taccsra vágta elég hamar, így különvált útja az együttestől. Az őt követő Howard Jones új színt vitt a KsE életébe - és bár kétségtelenül képzettebb hangja van, mint Jesse-nek - elég sokan fanyalogtak. A Howard-dal kiadott harmadik album igencsak lightos lett és sokan - köztük én is - nyafogtam túl populáris hangvétele miatt. Valószínűleg a bandatagok is érezték, hogy valami nincs rendben, mert megváltak Howard-tól és új énekes keresésébe fogtak. Mindenki legnagyobb meglepetésére az "új" énekes nem más lett, mint Jesse Leach! Tehát a régi-új Killswitch várva-várt albuma jött ki áprilisban és hatalmas előrelépés lett az utolsó album óta. Személy szerint én szerettem mindkét énekessel a KsE-t, de a Disarm The Descent vérfrissítése már ráfért a bandára szerintem is. A dalok klasszikus metalcore témákra alapoznak, rengeteg tappinges résszel (külön kiemelve a Time Will Not Remain főtémáját), kellemes tisztavokál refrénekkel és kegyetlen jó dobokkal. Élő koncerteket megnézve a KsE dobosa a bizonyíték, hogy a legtöbb metalcore dobosnál látható 36 cintányér és 45 féle dob nélkül is lehet ütős ritmust hozni. Aki tehát szerette a régi Killswitch Engage-t, annak kötelező az új darab, ahogy azoknak is, akik hozzám hasonlóan kicsit csalódtak az együttesben az utolsó album végett. A Disarm The Descent-ben nem fogtok!

• Ajánlott dalok:

'Beyond The Flames', 'In Due Time', 'You Don't Bleed For Me', 'Time Will Not Remain'

6. 
Imperial Railway - A Young Cliff Diver

A Pittsburgh-i illetőségű Imperail Railway-jel idén ismerkedtem meg, de egyből megkedveltem. Leginkább azért, mert a félig kiáltásnak ható vokál nagyban emlékeztetett a mewithoutYou-ra, de ha jobban belehallgatunk a The Young Cliff Diver-be, rájöhetünk, hogy zeneileg is egyezik a kettő. Az album rövidsége ellenére rendkívül hangulatos, nagyszerű dalszövegekkel, kiegészítő női vokállal, nyugalmat keltő és energikus kitörésekkel teli részeket váltogató dalokkal. Érdekesség, hogy az album egyfajta loop, vagyis az utolsó dal utolsó másodpercei és az első dal eleje összekapcsolódik, így alkotva egyfajta keretet. Aki szereti a mewithoutYou-t annak melegen ajánlott az Imperial Railway.

• Ajánlott dalok:

'Fog And Timber', 'Dead Fruit', 'The Nest', 'Twin Sisters', de egészben hallgatva a legjobb.

5. 
Bring Me The Horizon - Sempiternal

A Bring Me The Horizon egyike azon együtteseknek, amelyek minden albumuknál más és más stílusban mutatkoznak. A kezdeti echte deathcore után jött a dallamosabb, elektronikus betétekkel fűszerezett kurva hosszú című album, amit most nem írok le, majd jött a nagy ötlet: a következő album post-rockos lesz. Nagyon kíváncsivá tett ez a bejelentés, lévén az utóbbi időben No. 1 helyen áll nálam a post-rock, na és ez keverve a BMTH-val? Nyerő ötlet. Nos, a végeredmény kiváló lett, de vagy én maradtam le valamiről vagy ebből a nagy post-rockosodásból nem sok került fel az albumra. Az alaptémákat illetően az előző album stílusát véltem felfedezni, de post-rock jegyeket szinte egyáltalán nem. Oké, van néhány betét, ami nyomokban emlékeztet a műfajra, de csak annyira, mint mondjuk az új Adept albumon az Orion c. instrumentális track. Mindettől eltekintve nagyon jó lett a Sempiternal, az egész egy sodró lendületű valami, ami ugyan tele van fájdalommal és dühvel de fülbemászó és ütős egyúttal. A Shadow Moses klipjét pedig ne nézzétek részegen, mert még józanon is elég szédítő.

• Ajánlott dalok:

'Can You Feel My Heart', 'Sleepwalking', 'Go To Hell (For Heaven's Sake)', 'Shadow Moses', 'And The Snakes Start To Sing'

4. 
Dorena - Nuet

A svéd Dorena márciusban kijött munkája szerintem az utóbbi évek legvidámabb albuma. Abszolút telitalálat volt a tavaszi hangulathoz, szinte mindegyik track mosolyra fakaszt, jó kedvre derít akárcsak egy nuet, azaz meglepetés. Aki elkönyvelte magának a post-rockot, mint befordulós, depresszív és melankolikus műfaj, annak a Nuet az ellenpélda: bohém gitártémák, xilofon, egy ízben még 8 bites Nintendo-szólam is. Még ilyet, sokat!

• Ajánlott dalok:

'Semper', 'Her Comforting Touch', 'Young Hearts Of Summer', 'My Childhood Friend'

3. 
August Burns Red - Rescue & Restore

Meg vagytok lepve? Komolyan?! Én nem, sőt már akkor tudtam, hogy dobogós helyre fog kerülni az új ABR lemez, mikor az első ízelítő dal, a Fault Line kijött. Félelmetesek ezek a srácok, komolyan mondom. Reméltem, hogy tudnak még hasonlót alkotni a szinte tökéletes Leveler után és nem csalódtam, bár egy hajszállal csak, de nem jobb szerintem az előző albumuknál. Lehet, hogy copyzás, de tény, hogy a tavalyi Parkway Drive után ennél az albumnál is előkerültek olyan plusz dolgok, mint a hegedű, trombita, sőt egy kínai hangszer, a guzheng is. Mondanom sem kell, brutálisan jól illenek a dalokba ezek, és együttesen egy olyan audiorgazmust hoznak létre, hogy valami hihetetlen. Csak hallgassátok meg a Creative Captivity c. dalt és rájöttök. Sokan vádolják az ABR-t azzal, hogy önmagukat ismétlik már jó ideje és nem tudnak újat mutatni. Azt hiszem a Rescue & Restore megjelenésével ez a vita lezárttá vált.

• Ajánlott dalok:

'Spirit Breaker', 'Creative Captivity', 'Fault Line', 'Animals', 'Echoes'

2. 
Benea Reach - Possession

Jó munkához idő kell! - mondhatjuk akkor is, ha a Benea Reach karrierjét tekintjük. Az idén 10 éve fennálló zenekar mindösszesen 3 stúdióalbumot adott ki, de - számomra legalábbis - maradandó alkotás mind. A 2012-es összefoglalóban a negatív hírek között számoltam be arról, hogy az az év őszére kiírt új Benea Reach album 2013-ra csúszott és mindössze egy album teaser és 2 demo felvétel volt az, amivel csillapíthattam az éhségemet. A januári dátumot ismét csúszás követte, míg végre márciusban kezem közé kaphattam ezt a lemezt. Ekkorra már féltem, hogy ennyi várakozás után hatalmas lebőgés lesz (nagyobb füst, mint láng esete), de amint megtaláltam a teaser alapján legjobbnak tűnő dalt (Desolate), minden kétségem elszállt: ez egy dobogós album. Miért? Két szó: Ilkka Volume, azaz az énekes. Brutális ez a koma, mély hörgés vagy magas, kaotikus szinte sikítás, neki egyre megy. Minderre rápakol még az esetenkénti női vokál (most ez lesz a trend ilyen berkekben?) és a kemény hangzás. Sajnos a napokban a Benea Reach bejelentette, hogy abbahagyják egy januári búcsúkoncert után, úgyhogy a közeljövőben nem várható új album - na nem mintha eddig futószalagon jöttek volna.

• Ajánlott dalok:

'The Mountain', 'Desolate', 'Nocturnal', 'Empire', 'Constellation', 'The Dark', 'Aura'

1. 
Képzelt Város - Anatolij

Azt hiszem történelmi pillanat ez az életemben hiszen sosem reméltem volna, hogy egyszer majd egy MAGYAR együttes munkája lesz az év albuma nálam. Basszusgitárosunk által ismertem meg a Képzelt Város munkásságát, amire büszkén és biztosan mondhatom, hogy "magyar post-rock", de nemzetközi színtéren is megállja a helyét. Az Anatolij egy konceptalbum és a története avagy témája igencsak megfogta a fantáziámat. Anno a hidegháború idején zajlott az ún. űrverseny az USA és a Szovjetúnió között, hogy melyik fél lesz az első, aki sikeres űrutazást hajt végre. Mint tudjuk az első ilyen ember az orosz Gagarin volt, de keringenek mondák Gagarin előtt (titokban) fellőtt űrhajósokról is, akik természetesen odavesztek, de sehol sem voltak megemlítve. Az egyik ilyen történet szereplői egy házaspár, Ludmilla és Anatolij Tokov, akinek segélykérő üzenetét egy olasz csillagász rögzítette. Később kiderült, hogy a felvétel hamis, de mindenesetre maga az ötlet, illetve a hangulat, hogy fenn sodródsz az űrben egy hibás űrhajóban a pároddal és próbálsz segítséget kérni rádión, holott tudod, hogy senki nem hall Téged és sosem fog rólatok tudni a világ. Rémisztő és borzalmasan jó. Nos, ezt a hangulatot próbálja átadni a december végén megjelent Anatolij c. lemez és milyen jól! A macska rúgja meg, zseniális album lett ez! Kemény, szinte post-metalba hajló zúzós részek dominálnak végig, de minden dalban ott a gyönyörű vokál és az elmaradhatatlan cselló és mindezek tökéletes összhangban vannak, főleg a Theodor c. dalban 2:52-től az a csellós buildup és a végkifejlete... szerintem az egész lemez katarzisának tekinthető. Az egész album egy utazás, amit a magyar zenétől ódzkodóknak is bátran ajánlok!

• Ajánlott dalok:

'Orion', 'Vörös Óriás', 'Albireo B', 'Libra', 'Nóva', 'Theodor', 'Ég Veled, Anatolij!"