HTML

LaLee's Blog

Különféle netes tevékenységeim publikálására jött létre ez a blog... PC játékok, zenék, vízipipa és sok más egyéb...


E-mail: rockerlalee@vipmail.hu

Skype: lalee_blog



Info

A 9. évadtól a videók csak a YouTube-on elérhetőek, a blogra nem kerülnek fel.
A blogon ezentúl csak a zenei megjelenésekkel kapcsolatos infók frissülnek.

LiNKEK

Utolsó kommentek

A Zene Nagyjai: LaLee's Best of 2019

-=RockerLaLee=- 2020.01.30. 13:41

zene_nagyjai_top_15_2019_kicsi.jpg

Új év, megint eljött az ideje, hogy összefoglaljam az előző évet zenei szempontból
szigorúan szubjektíven, ahogy azt már megszokhattátok.

Jó szórakozást!


Kattints a 'tovább' gombra a cikkhez!

 

Ejha, micsoda évet zártunk. 2019 volt az emlékeim szerinti legizgalmasabb év a zenei megjelenések terén. Rengeteg, hosszú évek után (több-kevesebb sikerrel) visszatérő együttes, nézzétek meg, tiszta 2008: TOOL, In Flames, RAMMS+EIN, Bad Religion, Skillet, Killswitch Engage, The Devil Wears Prada, As I Lay Dying, Sum 41, blink-182, Norma Jean, The Almost, Our Last Night...

 

2019 legnagyobb élménye

 

Tavaly júniusban Killah hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Crywank (első?) európai turnéja során útba ejti Bécset is. Azt se tudtam hova dobáljam az agyamat örömömben. Nem is volt kérdés, hogy megyek-e vagy sem. Élőben találkozni James Clayton-nal, az angol anti-folk koronátlan királyával hatalmas élmény volt. A pay-what-you-want fizetés ellenére meglepően hosszú szettet játszott le, nagyjából a jelen lévő rengeteg rajongó kívánságára. Sikerült beszélgetnem is vele, totál közvetlen és racionális fickó.  Kár, hogy társa, Dan nem volt jelen és még inkább kár, hogy a hosszabbított turné után idén határozatlan ideig feloszlik a formáció. Remélem ez még változni fog és pár év múlva ismét visszarobbannak az underground köztudatba. Addig is érdemes meghallgatni a tavalyi albumukat, a Wearing Beige On A Grey Day-t.

zene_top2019_crywank.jpg

(James Clayton, alias Crywank, balra. Én, 12 évesen, jobbra.)

 

2019 legnagyobb csalódásai

 

Bring Me The Horizon - amo

zene_top2019_dis_bmth_a.jpg


Egy kicsit sértve éreztem magamat az új Bring Me The Horizon album megjelenésekor, ugyanis én a végsőkig kitartottam mellettük, amíg csak egy kis minimális jó dolgot találtam a zenéjükben. Így kerülhetett a Top 10-es listára a That's The Spirit. Nos az amo nem fog. Nem, nem azért, mert túlnyomórészt elektronikus betétekkel operál. Hanem ez már túlságosan pop, de legfőképp olcsó és hatásvadász. Akinek hiányzik a régi vagy a közelmúltbeli BMTH, az inkább hallgassa meg a két új Our Last Night lemezt. Valami lehet az angol fejekben, amúgy, mert az év végi iszonyat hosszú című nagyon erőteljesen "művészalbum" értelmezhetetlen, nem csak számomra.


 

Hotel Books - I'll Leave The Light On Just In Case

 

zene_top2019_dis_hb_iltlojic.jpg


Imádom Cam Smith minden munkásságát; zseniális költő és tényleg meg tudja pengetni azokat a mélyen nyugvó érzelmi húrokat. Idén nem unatkozott a Hotel Books-szal, ugyanis a Ky Rodgers-szel közös pár dal mellett az Equivalency album 2. részét is kiadta (a September Stories közreműködik pár dalban, de sajnos csak hangszereken, nem pedig vokállal), de mindenek előtt év elején az I'll Leave The Light On Just In Case EP-t, állítása szerint a trendekkel szembemenően, mindenféle bejelentés és promo nélkül (tény). Nos, ettől függetlenül, nem tudom mit gondolt itt Cam. A dalszöveg ismét lehengerlő, de egy dolog tönkretette számomra az illúziót és az EP-t: a vocalizer használata. Látszólag nem azért került bele, mert autotune-ra szorulna a hangja, hanem valamilyen bizarr okból, öncélúan, "csak úgy" felspécizett vele pár dalt. Vessetek meg, de szerintem egy halálról vagy depresszióról szóló, mély dalszövegnél kicsit illúzióromboló ha az az Alvin-féle filmes mókusok vékony hangján szólal meg vagy épp mesterégeen elmélyíti a hangját.

 

 

TOOL - Fear Inoculum

 

zene_top2019_dis_tool_fi.png

 

Na igen. A TOOL-t ne is keressétek a toplistában. Korrekt album lett a zenei világ Duke Nukem: Forever-je, bár  benne van a tavaly visszatérő együttesek albumain fellelhető trend: sok dal nagyban hasonlít a korábbi nagy slágerekre. Ez leginkább a TOOL-nál érződött, ahol szinte végig az az érzésem volt, hogy ez csak egy remix album. "Hoppá, ez a riff a Schism-ből van." "Ez totál úgy hangzik mint a Right In Two." Ilyen gondolatok futottak végig az agyamon. 13 évig váratni a rajongókat elég rizikós dolog. Ők bevállalták, és egy tényleg jó albumot kaptunk. A gond csak az, hogy nem ütött akkorát nálam mint vártam ennyi; erővel az elmúlt 13 év alatt bármikor megjelenhetett volna.



 

 

 

2019 RUNNER-UPS

 

Alapból nem volt könnyű összerakni a Top 10-es listát. Olyannyira nem, hogy idén első ízben Top 15-ös listát készítettem. Ráadásul ezeken kívül is voltak olyan lemezek, amelyek ugyan nem kerültek be a 15 legjobb közé, de nem érezném jól magamat, ha nem tennék említést róluk.

 

Deichkind - Wer Sagt Denn Das?

 

Ausztriában lakva elkerülhetetlen volt, hogy az itteni kultúra elérjen. De tetszik és így ismertem meg többek között a német Deichkind-et is, amit leginkább a németek Die Antwoord-ja vagy Little Big-je, meglepően értelmes dalszövegekkel és ultrabeteg klipekkel.

 

Zebrahead - Brain Invaders

 

Érdekes, hogy pont az az együttes hozta vissza számomra a 2000-es évek eleji pop-punk nosztalgiát, amelyiket a legkevesebbett hallgattam akkoriban. A Sum 41, blink-182 és Good Charlotte trió mellett háttérbe szorult Zebrahead szó szerint semmit nem változott ennyi év után sem - ami az előbb említett bandákról nem minden esetben mondható el.

 

Defeater - Defeater

 


A Defeater folytatja a konceptalbumok láncából álló koncept-diszkográfiáját, továbbra is változatlan minőségben. Talán az én hibám, hogy nem került be a Top 15-be, de az is lehet (valószínűbb), hogy rengeteg még ennél is jobb albumot hallgattam tavaly.

 

Takénobu - Conclusion

 

A japán származású csellista-énekes Takénobu egy gyönyörű albumot adott ki, tényleg érdemes meghallgatnia annak, aki egy kis nyugalomra vágyik.

 

Russian Circles - Blood Year

 

A chicago-i post-metal együttes a szokásos nehéz stílusban tért vissza; nem okozott csalódást.

 

blink-182 - NINE

 


Pozitív csalódás volt az új blink-182 lemez is, főleg, hogy úgy álltam hozzá, hogy "na jó, adjunk nekik még egy esélyt.". Matt Skibát imádtam az Alkaline Trio-ban, de úgy gondoltam a pár éve kijött új blink-182 albumról, a California-ról, hogy ez nem az igazi blink. Ez továbbra is így van, de ez az Alkaline Trio-blink mashup ezúttal igencsak jól hangzik - akkor is, ha már nem saját maguk írják a dalszövegeket.

 

PETOFI - Rossz Döntések Naplója

 


Na emberek, ezt is megéltük! Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a PETOFI új albu.. bocsánat, EP-t adott ki. A korábbi énekes, Bene kilépett a bandából, a helyét átvette a korábban mindenki által dícsért basszeros, és abszolút nem lett rossz döntés ez. A hangzásvilág, témák maradtak a régiek - összességében pont ezt vártam tőlük, mondjuk 2-3 évvel ezelőtt. Megint lehet, hogy én növök ki lassan ebből a stílusból, vagy lehet, hogy csak a teljes albumot várom már évek óta.

 

Hammock - Undercurrents

 
Az ambient és post-rock határán mozgó Hammock a Silencia album mellett január óta adta ki az Undercurrents c. "élő" albumot. Ez azt jelentette, hogy minden hónapban egy igen hosszú kompozícióval lett gazdagabb a lemez. Az elején, április-május környékéig kiváló volt, aztán egy kicsit kezdett leülni a dolog. Októberben meg pl. lelassítva kiadták az áprilisi dalt. Na de, mindegy, a koncepció miatt érdekes és az első 4 track tényleg baromi kellemes, úgyhogy már ezért megérdemli a megemlítést. YouTube-on nincs fenn egyik sem, úgyhogy ilyen módon nem tudok belőle mutatni semmit, de nézzetek fel a Bandcamp oldalukra!

 

Fatal FE - Music Of The Spheres

 


A Fail Emotions körüli tag- vagy együttescseréket senki sem érti. Ami biztos, hogy az eredeti formáció DJ-je, Fatal új albumot adott ki VÉGRE (kb. szeptemberre ígérte először). A jelenlegi Fail Emotions (ez az alap.. eredeti...? ... na erről beszéltem, tiszta káosz) megváltozott stílusától eltérően Fatal megmaradt az originál hangzásnál és mint ilyen, kiváló album lett ez is.

 

 

TOP 15 2019 ALBUMOK

(katt a gombokra)

15.

Fail Emotions - FE Acoustic

zene_top2019_15_fe_fea.jpg


A félreértések elkerülése végett ez a Fail Emotions, a tagváltások utáni (teljes létszámú) zenekar, nem pedig a kicsit fentebb látható Fatal FE, ami végeredményben az eredeti formációból kiváló DJ saját projektje. Az FE Acoustic album pedig igencsak kellemes meglepetés lett. Őszintén én még nem hallottam akusztikus trance metalt. Ha csak ennyi lenne, már akkor is szót érdemelne a lemez, de ez nem a dalok sima akusztikus átdolgozása, hiszen a gitár mellett megmaradtak a dobok, a visszafogottabb elektronikus betétek és egyéb nyalánkságok, mint pl. a fuvola (!!), ráadásul egy két új szerzemény is helyet kapott. Bár minden akusztikus album ilyen lenne!

  • Ajánlott dalok:

'Reborn (acoustic)', 'Crossed Borderline (acoustic)', 'Makes Bad (acoustic)', 'See You In Space... Cowboy (Ending)'.

14.

Fairwell - When We Forget What Was Once Cherished

zene_top2019_14_f_wwfwwoc.jpg


Ejha! Az Orange County-ban székelő Fairwell egy igencsak fiatal post-hardcore zenekar, ez pedig  debüt EP-jük, ami több, mint korrekt lett. A fekete énekes (nem túl elterjedt dolog post-hardcore téren!) hangja tökéletesen illeszkedik a hangzásvilághoz; ami screamelést letol a Décevoir-ban.. A plusz, ami feltette a koronát az egészre az az utolsó dal legvégén lévő spoken word rész. Nem tehetek róla, imádom ezeket, ráadásul a lemez megjelenésekor sajnos aktuális volt a téma, úgyhogy átjött teljesen. Élőben sajnos (még) nem ilyen összeszedett az együttes, de remélem ez idővel változni fog.

  • Ajánlott dalok:

'Shed', 'Décevoir', 'What Was Once Cherished'.

13.


Knocked Loose - A Different Shade Of Blue

zene_top2019_13_kl_adsob.jpg


Hogy egy Legendát idézzek: "Ahuuu, baszdmeg." Ez volt a reakcióm az új Knocked Loose lemez hallgatása közben. A zenekart egy korábbi Stray From The Path album által ismertem meg, ott működött közre a vokalista, akinek frantikus scream-jei igencsak ott vannak a szeren. Ehhez itt hozzájön a nyers hardcore punk alap, ami néha deathcore-os (!) vonalba csap át - a vokálhoz hasonlóan kaotikus és őrült, nagyjából a The Chariot-hoz tudnám hasonlítani néha. Erre tegyünk rá még két vendég-énekest (Emma Boster, Dying Wish és Keith Buckley, Everytime I Die) meg egy félbehagyott Silent Hill játék (P.T.) egyik szöveges betétjét. Lehengerlő az egész tényleg, viszont néhány dal többperces breakdown-nak tűnik, de a többi oda fog baszni.

  • Ajánlott dalok:

'Trapped In The Grasp Of A Memory', 'A Serpent's Touch (feat. Emma Boster)', 'In The Walls', 'Mistakes Like Fractures', 'Forget Your Name (feat. Keith Buckley)', '... And Still I Wander South'.

12.

Tiny Moving Parts - breathe

zene_top2019_12_tmp_b.jpg


Tavaly előtt ismertem meg a Tiny Moving Parts-ot, ami kellemes midwest emo zenét játszik. A Swell albumuk is nagyon tetszett, de a breathe-tel átvitték a lécet. A gitár fantasztikus, a tapping-es részek megvesznek kilóra, csak annyira kiabálós amennyire kell, az extra női vokál a Soft Spot-ban nagyon adja, de ami vitte a prímet az a Vertebrae bendzsós szólója. Bendzsós midwest emo dal... A fuvolás akusztikus trance metal után nem hangzik túl különlegesnek, de higgyétek el, az. A dalszövegek néha kicsit giccsesek ("tegnap este tusoltam, és elkezdett vérezni az orrom"), de szerencsére nem mindig, meg egyébként is, EZ az igazi önsajnálós emo, nem a 2007 környéki szembe fésült haj és smink. Az a scene volt.

  • Ajánlott dalok:

'The Midwest Sky', 'Medicine', 'Vertebrae', 'Polar Bear', 'Bloody Nose', 'Soft Spot'.

11.


RAMMS+EIN - Rammstein

zene_top2019_11_rs_rs.jpg


Ja, genau. Erről van szó, ez egy fasza visszatérés volt. Olyannyira, hogy a 2019-ben újra felébredő nagyobb (!) együttesek közül a RAMMS+EIN-é tetszett legjobban. Akárcsak a TOOL esetében, nyomokban vélek felfedezni a korábbi érákból hasonlóságokat, de a RAMMS+EIN mindig ilyen volt: jellegzetes stílus, de mégis, album és album között volt egy érezhető kontraszt, ami miatt mindig sikerült (számomra) változatos zenét csinálniuk. Továbbra is megmaradva a német anyanyelven éneklés mellett, a dalszövegek, akárcsak régen, nagyon jók. Na meg az a feeling, mikor majd tízéves hallgatás után kijön a Deutschland és 10 másodperc után headbangelsz. (Más kérdés, hogy a klipet nem mindenkinek sikerült normálisan értelmeznie.) Till Lindemann egy igazi beteg figura (elég csak megnézni a Lindemann nevű saját projektjét is, amibe idő híján nem tudtam mélyebben belebonyolódni), de mindemellett művészlélek is: minden amit kiad valamilyen kis extra dolgot rejt. Ilyen pl. a Diamant, ahol végig megy a dicsőítés, hogy "szép vagy, mint egy gyémánt" és a legvégén csak úgy mellékesen megjegyezve hogy "de akkor is csak egy kő."  Az Ausländer (külföldi) pedig az itteni nem-osztrákok nemhivatalos himnusza lehetne, függetlenül attól, hogy nem erről szól a dal. Über allen!

  • Ajánlott dalok:

'Deutschland', 'Zeig Dich', 'Ausländer', 'Puppe', 'Diamant', 'Tattoo'.

10.

Gray Young - Wake

zene_top2019_10_gy_w.jpg


Az észak-karolinai Gray Young egy IGENCSAK ismeretlen együttes, még az USA-ban is, nemhogy Európában. Hatalmas kár, mert fasza post/alt. rock zenét játszanak. A tavaly előtti Grand Theft Auto 3 Timelapse videómban hallhattatok két dalt tőlük, a legutóbbi, 2013-as albumukról. Igen, ők is nagy visszatérők - én őszintén szólva jobban vártam ezt az albumot, mint a TOOL-t. Nagyon kellemes album a Wake, megvan az igazi 'Gray Young' hangulata és ismét csak - nem változtak 6 év alatt. Nem a Wake a legjobb albumuk, ez tény, viszont hűek maradtak önmagukhoz és nem hatásvadász módon, mindent összeizzadva próbálták meg újra megalkotni a legjobb lemezüket. És hogy ez az album jobb lenne, mint a Rammstein? Nem, de egyrészt nekem jobban tetszett, jobban vártam és egy ilyen visszatérést egy kisebb zenekartól (ahol a tagok munka és család mellett hobbiként zenélnek) jóval többre értékelek.

  • Ajánlott dalok:

'Wake', 'Vestige', 'The Sights', 'In Cascadia', 'Dark Heart Alarms'.

9.

Stray From The Path - Internal Atomics

zene_top2019_09_sftp_ia.jpg


Megfogadtam, hogy többet nem fogok a Stray From The Path-ra úgy hivatkozni, mint a Rage Against The Machine hardcore-osított változata. Ezt a zenei stílus miatt nehéz nem észrevenni, ráadásul a tavalyi albumukon elejtett RATM-utalások miatt meg lehetetlen szó nélkül elmenni mellette, ráadásul rögtön az első mondatban megtettem, szóval.. MINDEGY. A lényeg, hogy a SFTP továbbra is szerepel a toplistáimban, ugyanis az Internal Atomics is elég rendesen odatette magát. Igazi hardcore-os zúzás, kegyelmet nem ismerő vokál és a szokásos témák: politika-, vallás- és egyéb-ellenesség. Helyet kapott továbbá a énekes édesanyjának betegsége és hogy ő hogyan éli meg ezt. Kemény témák ezek, és ezt sikerült ismét igencsak keményen leközölni. Blech!

  • Ajánlott dalok:

'The First Will Be The Last', 'Fortune Teller', 'Second Death', 'Beneath The Surface', 'Something In The Water', 'Holding Cells For The Living Hell'.

8.

Black Flak And The Nightmare Fighters - It's Only Permanent

zene_top2019_08_bfatnf_iop.jpg


Tavaly januárban bukkantam rá erre a Utah államból való post-rock formációra. A nevüket egy második világháborús versből vették és az első albumuk erre a témára épült. Az It's Only Permanent a második lemezük, amelyen a különböző, társadalom által az individumokban okozott problémák kapták a főszerepet. És milyen gyönyörű ez az album! A melankolikus hangzás megalapozza a hangulatot, amit a gitárszólamok és az esetenkénti hegedű (cselló?) tovább fokoz. Az egészet átszövik a pszichológusok szövegei, amelyek sajnos nem tudom, hogy pontosan honnan vannak, de hátborzongatóan jó az összhatás. Egy-két dal erejéig kicsit lelassul a tempó, de összességében odacsapnak a húrok közé rendesen. Az egyetlen, ami szúrta a szememet vagy inkább a fülemet, az a lábdobok keverése. Valahogy túl éles és nem elég mély szerintem, de csak laikus hallgatóként mondom mindezt, ettől még hallgassátok meg az albumot!

  • Ajánlott dalok:

'It's Only Permanent, Part 1', 'Burning At Both Ends', 'Clustercuss', 'Bird Without Feathers', 'Wilt', 'It's Only Permanent, Part 2'.

7.

The Devil Wears Prada - The Act

zene_top2019_07_tdwp_ta.jpg


Mindenki kíváncsian nézett, mikor a The Devil Wears Prada bejelentette, hogy az új albumukon kísérletezni fognak a hangzással és új dolgokat is kipróbálnak majd. Aztán kijött az első dal (Lines Of Your Hands) és minden rendben volt. Aztán kijött a második (Please Say No) és elindult a ledöbbenés és az esetleges csalódás előképei kezdtek terjedni: "A TDWP is olyan lesz mint a Bring Me The Horizon", "Túl lightos az egész, eltűnt a varázs". Pedig minden rendben volt. És rendben is van, én tudtam, hogy a TDWP nem okoz csalódást. Az, hogy itt nem nagyon lett lightosabb semmi, már az album nyitódalánál nyilvánvalóvá válik. És úgy összességében, egy nagyon korrekt lemezről beszélünk, amin érződik a kísérletező kedv a lassabb, líraibb hangvételű és éneklősebb daloknál, de ez egyrészt nincs túlsúlyban (egyelőre), másrészt mind zeneileg, mind dalszövegileg a topon van. Zeneileg értve: minden lassabb dal korrekt kis katarzisba torkollik, dalszövegileg pedig: Mike Hranica szövegeiről és dalainak értelmezéseiről egy külön cikket lehetne írni, kielemezve mindent, de ezt most nem tesszük meg. Aki esetleg a jövőben aggódna a fentebb említett el-BMTH-sodás veszélyétől, szerintem ne féljetek! A TDWP legrosszabb pillanataiban (ha volt ilyen) is jobb volt, mint a BMTH bármikor: a direkt fülbemászó és könnyen értelmezhető pop-os dolgok sosem voltak a TDWP védjegyei és ezek után sem lesznek, bízzatok bennük!

  • Ajánlott dalok:

'Switchblade', 'Lines Of Your Hands', 'Chemical', 'Wave Of Youth', 'Please Say No', 'Numb', 'Diamond Lost', 'Spiderhead'.

6.

[AMATORY] - Doom

zene_top2019_06_a_d.png


Hoppá! A Chernaya Metka játék által 2017-ben ismertem meg az orosz [AMATORY] zenekart, akik a helyi metalcore színtér egyik  (ha nem "a") legnépszerűbb ikonjai. A diszkográfia végigböngészése után sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy az utolsó, 2016-ban kiadott háromdalos EP óta nem nagyon mozgolódtak. Volt ez tavaly tavaszig, amikor is kijött az első dal az új albumról. De valami nem stimmelt. Utánajártam a dolognak és kiderült, hogy megannyi év után énekesváltásra kényszerült a banda, mivel a korábbi srác a mikrofon helyett az üvegeket emelgette a szájához. (Oroszország, még egyszer.) A korábban tragikus módon elvesztett gitáros mellett most az énekestől is megvált az [AMATORY], de az új énekes kiváló választás lett: a hangja tökéletesen illeszkedik a zenéhez és még bőven hasonlít is a korábbihoz. Nos, így született meg a Doom lemez, ahol a zenekar korai rajongói ismét izzíthatják a billentyűzetet, hogy ezek a srácok bizony elkurvultak és túl sok az elektronikus betét. Szerintem pont megfelelő az arány és mint olyanok, kegyetlen jók. Ismét van egy rapper-vendégszereplés (RAM), és ha kell, akkor be is durvítanak; ez leginkább a Космо-Камикадзе (Űr-Kamikaze) c. dalban tapasztalható, amit összehasonlítva a korai [AMATORY]-dalokkal, nem sok különbséget tapasztalhatunk. Kiváló anyag, remélem a következő albumra nem kell ennyit várni.

  • Ajánlott dalok:

'Космо-Камикадзе', '1%', 'Нож (feat. RAM)', 'Саранча', 'Север'.

5.

E.V.O. - Песчинка В Галактике

zene_top2019_05_e_pvg.jpg

És ha már oroszok, a szokásos E.V.O. album is itt van! Tavaly előtt szónokoltam az Eternal Voice Of Orbits újjászületéséről, mármint arról, hogy megannyi középszerű album után ismét új erőre kaptak és kiváló materiával látják el a rajongókat. Hála a Vörös Istennek, ezt a tendenciát a tavalyi albumuk is folytatja. Rengeteg vendégénekes (többek között a Fail Emotions-ból) és a szokásos cover-ek mellett (lassan az egész Руки Вверх! diszkográfiát fel fogják dolgozni...) új hangzásvilág is felütötte a fejét. Legjobban a mostanság igen népszerű synthwave tetszett. Az egyik legelső dalukat is feltuningolták, a Мечты (Álmok) még a leges-legelső albumukról való, amikor még Spacebound néven futottak. Mesélhetnék még bőven, de azt mondom inkább, hallgassátok meg: úgy érzem, hogy az E.V.O. lassan, de biztosan visszanyeri a szememben a Legjobb Orosz Trance-Metal Zenekar címet... feltéve, hogy a 2[advanced] továbbra is mélyen hallgat. Ja, apropó! Azt mondtam már, hogy minden albumukat teljesen ingyenesen letöltheti bárki a VKontakte oldalukról? Az albumokhoz mondjuk kickstarter kampányok módjára gyűjtik össze a pénzt, de az utóbbi két munkájukat meghallgatva, megérik a pénzüket a srácok!

  • Ajánlott dalok:

'Холодный Космос (feat. qWazAr & Jessie Vatutin)', 'Миражи', 'Юпитер', 'В Убитых Кедах (feat. BAKEEV)', 'Мечты', 'Шрамы', 'Сгори дотла! (feat. Grigory M. Green)', 'Ай-Яй-Яй (Руки Вверх! cover)'.

4.

Ploho - Пыль

zene_top2019_04_p_p.jpg


Továbbra is az orosz vonalon maradva, 2019 legjobb zenei felfedezése számomra a post-punk műfaj volt. Aki sosem értette, mi az Isten az a Joy Division az emberek pólóján, annak itt a magyarázat. A post-punk egy elég érdekes műfaj, amit címszavakkal úgy tudnék leírni mint: mély és unott vokál, egyszerű gitártémák, búskomor hangulat, mégis általában táncolható. A Russian Doomer Playlist-eket kíváncsiságból böngészve találtam rá a műfajra és azon belül is a Novoszibirszk-ből származó Ploho-ra. Totál véletlenül tavasszal új albumot adtak ki, ami egész egyszerűen magával ragadott. Akinek első hallgatásra nem jön be, az hallgassa meg még párszor, higgyétek el, be fog találni! Az orosz nyelv talán méginkább ad a hangulathoz, de a feszes dobok és a helyenként belopakodó szintetizátor vagy indokolatlan szaxofon teljesen letaglózott. Komolyan mondom, hallgassátok meg! A legnagyobb fail viszont az volt, hogy az együttest októberben kezdtem el hallgatni, majd egy hónapra rá azzal kellett szembesülnöm, hogy ők bizony október első napjaiban itt, Bécsben koncerteztek. Nem voltam dühös, nem, nem.

  •  Ajánlott dalok:

'Az egész. Igen, megint itt tartunk.'

3.

Norma Jean - All Hail

zene_top2019_03_nj_ah.jpg


Megint egy nagy visszatérő! A Norma Jean előző albuma annyira nem maradt meg bennem, hogy vissza kellett keressem, hogy melyik volt az (Polar Similar). Nem úgy az All Hail, ami beállt a sorba a "2019 legkeményebb albuma" címért. Ugyan nem nyerte el, de szolidan tartja magát. A lemez visszaidézte számomra zenekar fénykorát, és ez (mint láthattátok korábban) nem minden visszatérőnek sikerült! A slusszpoén? Az énekes az egyetlen a régi tagok közül, aki megmaradt. Ezt, így összehozni azért nem kis tehetségre vall. A gitárok csak annyira és akkor melodikusak amennyire és amikor kellenek, mindenhol máshol odavernek - ilyen ütős pick-slide-ot mint a Landslide Defeater-ben még nem hallottam! Az album legrosszabb részei a kis interlude-ok (3 van belőlük). Itt konkrétan arról van szó, hogy az énekes hagyta a testvérét, hogy az összekomponáljon valami kis értelmetlennek tűnő noise-akármit. Hmm.. okés, biztos van értelme valamilyen érdekes síkon, de ezek engem kizökkentettek az egyébként sodró hangulatból. Na de csak ezért nem fogom lehúzni a lemezt. All hail!

  • Ajánlott dalok:

'Orphan Twin', 'Safety Last', 'Landslide Defater', 'Full Circle In Under A Minute', '/with_errors', 'Translational', 'If [Loss] Then [Leader], 'Careen'.

2.

State Faults - Clairvoyant

zene_top2019_02_sf_c.jpg


Öveket becsatolni - ha még nem tettétek meg. A State Faults annyira kevésbé ismert banda, hogy még én is teljesen elfeledkeztem arról, hogy anno 2012-13 környékén hallgattam az akkortájt megjelent utolsó albumukat. Olyannyira elfeledkeztem erről, hogy nyáron fel sem tűnt, hogy visszatértek - december elején vettem észre, teljesen véletlenül. És mit hagytam volna ki, te jó Isten! Az egyik legjobb modern screamo albumot adták ki a srácok, mindezt 6 év kihagyás után! Konkrétan ott folytatták, ahol anno abbahagyták, a Dreamcatcher dal folytatásával indul az új album! Ezt egy kis káosz követi, 1-2, őszintén szólva középszerűbb dallal, de a végére úgy, de ÚGY odabasznak, hogy ez felhozta őket a 2. helyre. A Funeral Teeth / Contaminature / Cemetery Lights trió zárja a lemezt, de ezeket így, egyszerre végighallgatva.. na az egy közel halálos hullámvasút élménnyel ér fel. Nem mondok többet, alant hallgassátok meg mind a 3 dalt egymás után és utána folytathatjuk.

"Destroyers, destroYIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIING, BLEEDCOOONTAAAMIIINATURE, BLEEDCOOONTAAAMIIINATURE, BLEEDCOOONTAAMIIINATURE, BLEEDCOOONTAAAA-MI-NA-TUUUUUUUUUUURE!"

  • Ajánlott dalok:

'Dreamcatcher, Pt. II', 'Moon Sign Gemini', 'Sacrament', 'Clairvoyant', 'Baptism', 'Funeral Teeth', 'Contaminature', 'Cemetery Lights'.

1.

Vi Som Älskade Varandra Så Mycket - Det Onda. Det Goda. Det Vackra. Det Fula.

zene_top2019_01_vsavsm_dodgdvdf.jpg


Mi, Akik Úgy Szerettük Egymást - A Gonosz. A Jó. A Gyönyörű. A Csúnya.

Mi a jó Isten ez? Mi került már megint a legelső helyre? Nos, ez egy svéd zenekar és ha létezik szimfonikus screamo, akkor ők feltalálták és tökéletesítették azt. Ismét egy véletlen felfedezés, aminél egyértelmű volt a dobogós hely - iszonyat holtversenyben a 2. helyezettel. Ne tudjátok meg mennyit agyaltam azon, hogy a State Faults vagy ez legyen az első... Na de miért ez lett végül? Nos, svéd screamo-val már találkoztam (Suis La Lune) bár ott nem svédül screameltek. Itt anyanyelven tolják a srácok és mint olyan, elképesztően nyers, energetikus és egzotikus. Mint mondtam szimfonikus screamo-t még nem hallottam, de lehengerelt. Megannyi réteg egy olyan műfajban, ami eredetileg a nyerseségről és az egyszerűségről szól, mindegyik mesterien illeszkedve egymáshoz, gyönyörű dinamikával, buildup-okkal és breakdown-okkal. A dalszövegek pedig - amennyiben tudunk svédül vagy lefordítjuk őket - rémisztően emberközeliek és őszinték, amit mindig értékelek egy együttesnél, bár screamo esetében nem szokatlan a dolog. Belinkelem ide az egész albumot; csak remélni tudom, hogy végighallgatjátok. Ha nem, akkor legalább az ajánlott dalokat nézzétek meg, könyörgöm nektek!

  • Ajánlott dalok:

'Kärleken Är Död', 'Men Livet Går Vidare', 'Sioux City', 'Hjärtats Förlorade Slag', 'Kontakt', 'Dumskallarnas Sammansvärjning'.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockerlalee.blog.hu/api/trackback/id/tr7615426730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása