Eskimo Callboy - Rehab
Lehetséges, hogy indokolt az album címe, ugyanis megszületett az utóbbi évek leggyengébb és legszürkébb Eskimo Callboy albuma. Egyetlen dalt nem tudok visszaidézni róla, pedig alig pár napja hallgattam végig.
Animal ДжаZ - Время Любить
Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy az énekesnek kifejezetten érdekes hangja van, de így a tavalyi és idei albumuk után belátom, hogy minden daluk kb. ugyanaz.
Hotel Books - Equivalency II: Everything We Left Out
Az év eleji EP-t próbálom erősen felejteni a tavalyi Hotel Books album folytatásával, aminek háttértörténete igen tragikus: Cam Smith édesanyját veszítette el az EP kiadása környékén, erről (is) szól ez a lemez. Még végig kell hallgatnom párszor, hogy teljesen megértsem.
Stray From The Path - Internal Atomics
Az idei Knocked Loose album után kíváncsi voltam erre, illetve, hogy melyik a keményebb. Nos, még mindig a Knocked Loose, de ettől még az Internal Atomics hozza a megszokott színvonalat. Nincs megállás.
Our Last Night - Overcome The Darkness
A szintén év eleji EP után itt az album is (ami kb. ugyanolyan hosszú, mint az EP, wtf?). Nos, az EP jobb volt.
Low Roar - ross.
Azt hiszem a Death Stranding trailere által ismerik az emberek a Low Roar-t. Én azon szerencsések közé tartozom, akik még az első albuma környékén csatlakoztam a hallgatók táborához; azóta szinte semmit sem változott a hangzás: pazar, pazar, pazar!
Hammock - Silencia
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Hammock az egyik legismertebb és a "leghallgathatóbb" ambient formáció. Minden albumuk igen-igen kellemes; egyaránt tartalmaznak vidám(abb) és szomorú(bb) pillanatokat. A Silencia esetén utóbbi felé húz a mérleg, de ugyanúgy gyönyörű az egész. (u.i.: Nem feledkeztem el az Undercurrents-ről, decemberben fogok írni róla!)
Vi Som Älskade Varandra Så Mycket - Det Onda. Det Goda. Det Vackra. Det Fula.
Ha létezik symphonic screamo, akkor ez az, egyenesen Svédországból. Biztos vagyok benne, hogy az Top 10-ben benne lesz. Fhuha..
Utolsó kommentek