Russian Circles - Blood Year
Kemény post-metal á lá Chicago - egy fokkal könnyedebb, mint a Pelican, de mindezt több melodikus résszel kompenzálják.
Skillet - Victorious
Meglepődtem, mert Skillet-ügyileg lemaradtam az Awake albumnál. Természetesen negatív a meglepetés, ugyanis semmi sem a régi: eltűntek a catchy, ütős riffek; majdhogynem pop-rockká változott a műfaj. Felvizezett, híg, semmitmondó dalok. És megint egy Imagine Dragons majmolás. Szégyen.
Killswitch Engage - Atonement
Nagy a vita arról, hogy a KsE Jesse Leach vagy Howard Jones vokáljával volt-e jobb. Én mindkettejükkel meg vagyok elégedve, bár a szívem kissé Howard felé húz: szerintem egyszerűen neki volt jobb hangja. Ennek ellenére a banda visszatért Jesse-hez a közelmúltban, és bár egy dal erejéig Howard is közreműködik az új albumon, az Atonement nem lett kiemelkedő. Fasza, de semmi olyan, amit nem hallhattunk eddig tőlük.
Bon Iver - i,i
Tudom, hogy sablonos, de a Bon Iver Holocene c. dala fergetegesen jó. Mentségemre legyen mondva, hogy csak idén fedeztem fel ezt a többéves dalt és vele együtt a zenekart is. Az idei új albumuk nagyon kellemes elektronikus indie folk keverék. Érdemes meghallgatni.
SlipKnoT - We Are Not Your Kind
Hmm, hmm. Tiniként imádtam a SlipKnoT-ot és mai napig tartom, hogy Corey Taylor egy kiváló énekes. Végighallgatva az új SlipKnoT albumot viszont egyszer sem emeltem fel a szemöldökömet, hogy "Na, ez igen!". A hangzásvilág talán megmaradt a réginek, viszont az egész elég szürke ennek ellenére. Vagy én öregszem.
Knocked Loose - A Different Shade Of Blue
Elszóltam magamat áprilisban a Knocked Loose EP-t illetően, ugyanis kijött az új album is és.. húbaszdmeg. Egy-két dalt leszámítva (amik leginkább többperces breakdown-oknak tűnnek) úgy istenigazából letépte az arcomat az egész. Nem hallgattam még meg az új Stray From The Path-ot, de fel kell kötnie a gatyát, ha ütősebb akar lenni ennél. Aztakurva.
Elle - ...
Egy friss screamo album, ami felidézi a műfaj klasszikusait: Suis La Lune, (korai) The Saddest Landscape, Saetia. Aki szereti a műfajt, az értékelni fogja.
HammerFall - Dominion
Őszintén megmondom, főleg a banda tiszteletéből fakadóan hallgattam meg az új HammerFall-t. Kifejezetten szerettem a korai albumokat, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem változtak sokat. Itt már bizonyos, hogy én öregszem, amiért nem mozgatott meg a Dominion.
Strung Out - Songs Of Armor And Devotion
Azt hittem, hogy a Strung Out már rég lehúzta a rolót, de úgy látszik mégsem: maradtak a régiek és még mindig marhára tetszik, amit csinálnak.
Gray Young - Wake
Tavaly év végén készítettem egy GTA 3 Timelapse videót, az alatt hallhattátok a Gray Young két régi dalát. Év elején viszont egy kósza Facebook-posztban láttam, hogy a új albummal készülnek (és végeredményben majdnem készen is volt!). A 2013-as Bonfire után tűkön ülve vártam a Wake-et és, basszameg, nem csalódtam. Hatalmas kár, hogy nem annyira ismert zenekar ez.
TOOL - Fear Inoculum
13 évet váratni a rajongókat igen csak kétélű dolog: vagy hatalmas visszatérés lesz, vagy hatalmas bukás. Avagy, ami szerintem történt a mindenki által várt TOOL-albummal: egy erős "ugyanaz". A hangzásvilág semmit nem változott, ismét precízen felépített és mesteri az egész, viszont végig úgy éreztem, mintha egy albumnyi TOOL remixet vagy feldolgozást hallgatnék. 13 év után azt vártam, hogy a Lateralus-t is lepipálják. Nem sikerült, ez "csak" egy jó TOOL album, ami igazából akármikor kijöhetett volna az elmúlt években vagy akár egyből 2007-2008 környékén.
Touché Amoré - Dead Horse X
Általában nem szoktam régi albumok újrakiadásával vagy remasterével foglalkozni. Kevés kivételtől eltekintve nagyon nem hat meg, hogy a régi felvételekben kicserélik az eredeti hangszereket új MIDIkre. A Touché Amoré viszont példás módon, totálisan nulláról újrarögzítette a "... To The Beat Of A Dead Horse" c. első albumát. Még a közreműködő vendégénekes is ugyanaz, mint anno. Még több ilyet!
Utolsó kommentek