Az elkövetkező Zene Nagyjai részekben egy átlagember számára teljesen ismeretlen világba fogok betekintést nyújtani Nektek. Egy olyan műfajt, pontosabban műfajcsoportot fogok bemutatni, ami igencsak feszegeti a "zene" fogalmának határait, sőt helyenként át is lép rajta. Ez a műfaj pedig nem más, mint az ambient.

Az ambient elnevezés az 'ambience' (környezet, légkör) szóból ered. Ha zeneileg be kellene határolni az egész műfajt, akkor én az elektronikus részleghez sorolnám, bár azon messze túlmutat. Lényegében egy ritmustalan, mindenféle melódiát, akkordokat, zenei hangjegyeket mellőző zajról, zúgásról van szó, ami - hogyha sikerül elmerülnünk benne - félelmetes hangulatot, légkört tud idézni számunkra (innen is az elnevezés).

Már most az elején szeretnék leszögezni egy FONTOS dolgot:

Az ambient nem egy könnyen emészthető, populáris és széles rétegeknek készülő műfaj. Éppen ezért megértem, ha az olvasók 99 százaléka a fejét fogva, értetlenkedve fogja bezárni a böngészőjét, nem is értve, hogy egyesek mit szeretnek ebben a 'zenében'. Ettől a 99%-tól szeretném kérni, hogy a "Mi a f*** / sz** ez?!" kommenteket mellőzzék. A maradék 1%-nak, aki el fog tudni merülni az ambient csodájában, egy egyedi és kalandokkal teli utazást ígérek, ami rendkívül érdekes és csodálatra méltó lesz.

A folytatáshoz kattints a 'tovább' gombra!

Még egy dolgot megemlítenék. Számomra az ambient művek nem 'dalok'. Zenének is csak bizonyos esetben lehet nevezni őket, így azt találtam ki, hogy érzéseknek, illetve utazásoknak hívom őket. De ezt mindenki döntse el maga, hogy ő hogyan akarja hívni, az írásokban 'számként' fogok referálni rájuk.

Annak ellenére, hogy az ambient nem egy széles körben elterjedt műfaj, rengeteg alműfaja, fajtája van.

Alapvetően 2 nagy csoportra lehet bontani az ambient műfajt: klasszikus és dark ambientre.

Előbbi csoporton belül található a sima ambient és a minimal ambient. Előbbire az egyik legjobb példa Brian Eno - Music For Airports c. műve, míg utóbbi nagyjából ugyanúgy sima ambient, csak még szegényebb dallamvilággal. Ezekről többet nem fogok írni, mivel annyira még nem ástam bele magam a témába.

A másik fő csoport, a dark ambient sokkalta változatosabb és sokszínűbb, ezt jelzi is a kismillió alműfaja, pl. a törzsi rituálékat megelevenítő tribal ambient, a háborús hangulatot árasztó martial ambient, vagy például a depresszióba és öngyilkosságba taszító, sátánista black ambient. Ezek nagy része a későbbi epizódokban egyenként be lesznek mutatva, úgyhogy ne aggódjatok: Nem. Maradtok. Le. Semmiről. :)

A mai, sorozatkezdő epizódban az általam elsőként megismert és ambient szinthez képest az egyik "legnépszerűbb" műfajjal a dark ambienttel fogok foglalkozni, ami ugyebár a dark ambient csoportba tartozik (Thank you, Captain Obvious!) és a többi dark ambient alműfaj alappilléreként funkcionál.

A dark ambient nevéből adódóan sötét, borongósabb, helyenként kifejezetten félelmetes és vérfagyasztó hangulatot áraszt magából. A műfaj gyökerei a 80-as évekbe nyúlnak vissza, de teljesen csak a 90-es évek elejétől tudott kiteljesedni.

Habár a szigorúan vett dark ambientben szó sincs gitárról, dobról vagy egyéb más hangszerről, az utóbbi időben egyre több előadó használ zongorát, vagy társulnak bizonyos más művészekkel, akik besegítenek gitárral vagy zongorával.

Nézzünk 2 dark ambient előadót, akiket elég régóta ismerek:

LUSTMORD

Brian Williams, azaz Lustmord, a dark ambient műfaj egyik legismertebb előadója. 1981-ben jelent meg még MC kazettán legelső albuma és azóta tobb, mint 30 dark ambient albumot köszönhetünk neki, köztük a sok ember számára klasszikusnak és a dark ambient műfaj mérföldkövének számító Heresy-t, ami egyik legjobb munkája.

 

Korai munkáiban kriptákban, barlangokban és hasonló helyeken készített felvételekből kivágott részeket kombinált alacsony frekvenciájú mély hullámokkal (mint pl. a 20 herzes frekvencián aluli infrahang, ami hajlamos félelemérzetet kelteni), így megalkotva a klasszikus dark ambient hangzást. Dark ambient (de szerintem zenei szinten) előadók között egyedülállóan használt tibeti kürtöt, aminek félelmetes hangja van szerintem. A zenei listáján hallhatjátok is.

Lustmord sok más művésszel közösen is készített albumokat, mint pl. a Melvins nevű sludge metal banda frontemberével, King Buzzo-val, vagy a progressive rock / metal együttes (inkább isteni formáció) gitárosával, Adam Jones-szal. A TOOL együttessel egyébként igen szoros kapcsolatban van: az énekes félisten Maynard James Keenan szólóprojektjénél (Puscifer) segédkezett, illetve elkészítette Lustmord a világ 2 legjobb TOOL remixét (Schism és Parabola). Aki ismeri a TOOL-t az szerintem egyetért azzal, hogy a TOOL-t fokozni nehéz. Nos, Mr. Lustmordnak sikerült. Aki pedig még nem ismerné a TOOL-t, az az ambient sorozat után 100%, hogy megfogja :) Ezen kívül Lustmord szokott különböző álneveket használni, mint pl. Isolrubin BK, Arecibo, Terror Against Terror, de ezeket általában csak 1-1 album erejéig használja.

Számomra két olyan Lustmord darab létezik, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg csak élek. Az egyik a Crash Injury Trauma, a másik pedig a Trans Plutonian Transmissions. Előbbi autóbalesetekre koncentrál és leginkább noise / clinical ambient műfajba tudnám sorolni, ha precíz akarok lenni, míg utóbbi világűrös témájú és így space ambientbe tartozik. Ezekről az albumokról a megfelelő ambient-fajtákkal foglalkozó epizódban lesz bővebben szó.

Nem is tudom mit lehetne még elmondani Mr. Brian Williamsről... A neve egyet jelent a dark ambienttel, számomra is alapvető műveltségnek számítanak a szerzeményei és továbbra is aktív, nem tűnik úgy, hogy unná, amit csinál. Meglepő, de nagy ritkán szoktak lenni élő ambient 'koncertek' is. Nagy ritkán alatt azt kell érteni, hogy pl. Lustmord a nagyjából 30 éves fennállása alatt 2 azaz kettőször lépett fel élőben. Ez nem is nagy baj, hiszen ezt a műfajt otthon, sötét szobában, relaxálva a legjobb hallgatni.

Segítség a számokhoz:

• Beckoning és Pyre (Necro Cristi): A Paradise Disowned albumról való 2 track, mindkettőben hallható tibeti kürt.
• Delusion Fields: A Robert Rich-csel közös Stalker c. albumról.
• Heart Of A Dog, Chapter III: Egy Metal Beast nevű előadóval közös albumról, ez nem is annyira félelmetes, leginkább az Ulver - Hallways Of Always c. számára emlékeztet.
• Main Title (Infinite Space): A 'Zoetrope' nevű kisfilm soundtrack albumáról való főcím"dal".
• Zzzz Best és The Bloated Pope: A The Melvins nevű együttessel közös albumról.
• Decompression: A Rising c. albumról, itt is hallható a tibeti kürt, illetve a kezdőmotívum rengeteg más számban is előfordul még.
• Dark Awakening: A gitárnál Adam Jones, a TOOL gitárosa.
• És bónuszként a végére a Heresy 6 részéből itt az első 3!

ATRIUM CARCERI

Eredeti nevén Simon Heath egy svéd fiatalember, aki szintén a Dark Ambient műfajban munkálkodik 2003 óta. A művészneve latinul börtöncellát jelent. Az albumcímei a második albumtól kezdődően eléggé érdekesek és (szerintem) távol-keleti hangzásúak. Ezen kívül minden albuma egyfajta történetet mesél el. Legelső albuma a Cellblock elhagyatott börtöncellák és zárkák, második albuma a Seishinbyouin elmegyógyintézetek zaklatott és őrületbe taszított hangulatát árasztja, legutóbbi albuma a Phrenitis meg pl. egy háború által romokban hagyott város poszt-apokaliptikus érzetét kelti. Lustmorddal ellentétben AC sűrűn használ zongorát a műveihez, de gitárt pl. egyszer sem. Ezen kívül az utolsó 2 albumán már-már optimizmussal teli számok vannak. Nem vidám még így sem, de kevésbé dark, mint a korábbi munkái. Ez persze nem jelent szakítást a műfajjal :)

Főleg az utóbbi pár albumon érződik, hogy Mr. Heath stílusa teljesen kiforrt. Teljesen profi módon felépített történetmesélés és magához vonzó hangulat teszi iszonyat jóvá az Atrium Carceri szerzeményeket. Ahogy én tapasztaltam van pár szerzemény, ami kicsit kakukktojás az albumokon, de ezek azok a számok, amikre legjobban emlékszem, és szinte mindegyiket felhasználtam már különböző videókhoz. Ilyen pl. az End Titles, Dark Water vagy pl. a Memory Leak. Ezekben a számokban hallhatunk elképesztően jó zongorajátékot, de az End Titles is pl. vérfagyasztóra sikeredett. Hatalmas meglepetés volt még a Quarantine c. szám, ahol konkrét ének van, ami dark ambient és úgy egyáltalán ambient körökben ritkaság. Többet nem is mondok róla, hagyom, hogy a zenéje beszéljen helyette..

  


In Chaos Eternal:



End Titles:

Quarantine:

Memory Leak:

Dark Water: