Ahogy korábban ígértem, a Mesterkurzus mellett új rovatot indítok, ami mindennapi témákról fog szólni. Nevezhetjük véleménykifejtésnek, bár ezt túl hivatalosnak tartom, maradjunk a Gondolatoknál.

A Gondolatok... rovat cikkeihez természetesen hozzászólhattok, sőt! Kíváncsi vagyok, hogy az adott témáról mi a véleményetek, úgyhogy ne habozzatok leírni amit gondoltok. :)

Pár napja voltam párommal (meg muterral!) Kárpátia koncerten. Ezen alkalomból leírnám, hogy mit gondolok a hungarizmusról, a Kárpátiához hasonló együttesekről, illetve hogy miért is mentem el a koncertre...

Az itt leírt dolgok szubjektívek, saját véleményemet tükrözik, ezért részrehajlás, elfogultság előfordulhat benne, offenzív szándék nincs vele.

Aki jobban ismer az tudja, hogy nem rajongok különösebben Magyarországért, sem a hungaristákért. Mondhatjuk, hogy az országgal kevésbé van bajom, mert ha belegondolunk tényleg egyedi kis nemzet vagyunk: egyedi ételek (mákosguba, gulyásleves), szokások, hagyományok (Húsvéti locsolkodás, stb..) és mondhatjuk, hogy a magyar nők szépek, valóban. Meg persze ezzel együtt jár a beleszületett státusz: itt születtem, magyar vagyok, elvileg már ennyi miatt szeretnem kellene a hazámat.

De az egyediségre visszatérve, Európában a bénaság és a felfoghatatlan baromság Top 5-ös listáján valahol a dobogó környékén lehetünk. Ép ésszel nézve, hihetetlen, hogy mik mennek itt: a hazugságait nyíltan vállaló politikus még évekig hatalmi pozícióban marad; emberek éheznek, de fesztiválokra, meg tűzijátékra jut pénz, el vagyunk adósodva, el vagyunk adva külföldi befektetőknek, stb.. A legszörnyűbb az, hogy annyira igyekszik ez az ország a nyugatiakhoz hasonlítani, hogy undorító. Körülbelül ez olyan, mint amikor a harmadikos Pistike a nyolcadikosokat akarja utánozni, menő, ugye? Nem, inkább nevetséges.

Lehet, hogy a központi helyzet adta, lehet, hogy csak a választott politikusok elmegyöngesége okozta, de ez az ország, mondjuk ki, mindig egy alattvaló volt. Mindig más országok seggében voltunk, csontig benyalva az épp hatalmon lévőknek. És akkor jönnek a hunokkal meg a hátranyilazós magyar lovasokkal, óh emberek, az milyen régen volt már...

A kultúráról már nem is beszélve. A már említett majmolás: megyünk shoppingolni, welcome drinket iszunk, mielőtt lemegyünk a mekibe. Mindezek után bekapcsoljuk a tévét, választunk a 2 legnépszerűbb csatornát és műsoroknak csúfolt agyromboló ganék elé ültetjük le a gyerekeket, mert mi komoly felnőttek vagyunk és nincs időnk a gyerekre. Jézusom, a Szabolcs és Borsod megye már szinte teljes lakosságát felvonultató szarság (Maunika só), a kiégett, exhibicionista, impotens lantozó fasz párkeresési rituáléja (Benkő feleséget keres) és a tárjáni kancigány megrendezett életét én NEM szívesen nézem. De rengetegen igen és szégyellem, hogy ilyen emberekkel élek egy országban. És nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha egy magyarok lakta országról szóló úgymond propaganda dalt egy cigány nő (Oláh Ibolya) énekel, az számomra sértő és baromira megalázó.

És épp emiatt kissé vegyes érzelmeim vannak a hazámmal kapcsolatban. Olyan ember előtt, aki nem tudja, hogy ez az ország mennyire mocskos és szennyes, talán kicsit büszke vagyok, hogy magyar lehetek. De őszintén szólva legtöbbször inkább letagadnám, és költöznék máshova. Lehet gyávaság, vagy árulás, de a mostani helyzetet látva és azt tudván, hogy a jövőben nem lesz túl sok változás az életszínvonalban, a gyerekeimet és a saját családomat nem akarom ennek a szennynek kitenni.

A hungarizmus egy kicsit bonyolultabb tészta. Igazából semmi baj nincs azzal, hogy valaki szereti a hazáját és ezt ki is mutatja valamilyen formában. Érdekes ez az ország. Nem szeretem az USÁt, de ott pl. rengeteg ház udvarán ott díszeleg a nemzeti lobogó, mondhatni elvárás (hogy ezt egy agymosó propaganda okozza az más kérdés), ha itt Magyarországon kirakja valaki, akkor kvázi kinézik: "Na nézd, hungarista.." És rengeteg ilyen ember van, valamilyen szinten ennek örülök. Annak már kevésbé, amikor a bőrfejű, sálas emberek a jobb életkörülményekért kimennek tüntetni és ennek keretében barátságos autógyújtogatásba, rongálásba, illetve különböző székházak megtámadásával mulatják az időt. Most könyörgöm, a károkat helyrehozni megint csak pénzbe kerül, más emberek munkáját, autóját elpusztítani meg farokság. Most döntsék el, hogy tüntetgetünk, vagy forradalmat csinálunk, hogy el is érjünk valamit. Mert ez egyik sem volt. Tüntetésnek durva, forradalomnak igencsak fogyatékos volt.

Jogos a kérdés, hogy ilyen vélemény után mi a fészkes fenét keresek én Kárpátia koncerten? 

Párom révén rengeteg jót hallottam róluk és ezekről a koncertekről. Korábban én úgy képzeltem el, hogy egy ilyen rendezvényen tivornyázó, terem részeg, agresszív kigyúrt kopaszfejű emberek vannak, akik szétvernek mindenkit, aki rossz szemmel néz rájuk. (Ez kb. a Titkolt Ellenállás koncertjén volt jellemző, majd egyszer elmesélem.)

A koncert tényleg meglepetés volt, pozitív értelemben. Hihetetlen módon csomó gyerek (8-18 éves korig) és még ennél is több felnőtt (bőven 40-50 felettiek is) eljöttek. Az egész koncert igazán barátságosnak volt mondható, nem nyomtak össze, nem volt tele a padló hányással meg kiöntött sörrel, nem akartak megverni se (bár páran azért pogóztak, de állítólag a tavalyi fellépésen, illetve más felvételeken látszik, hogy nem jellemző), az énekes iszonyat jó arc, látszott rajta, hogy tényleg szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. Zeneileg is szuper a Kárpátia egyébként: nem anyázzák a politikusokat, nem káromkodnak, egyszerűen csak kreatív és kulturált módon zenélnek. 

Ami még érdekesség, hogy a közönség között volt 2 cigány is (!!!!!). Hogy mit kerestek ott, ill. hogy jutottak be, jó kérdés, de furcsa színfolt volt (értitek, színfolt, haha) a közönség soraiban.

Összességében a hungaristákkal nincs sok bajom, maximum a módszereikkel. Az országgal már annál inkább, pontosabban a benne élő emberek többségével, illetve az elnyugatiasodó kultúrával. Én örülnék a legjobban, ha nem kéne emigráción agyalnom, mikor a jövőbeli családomra gondolok...