A tavalyi évben már előre készültem erre a posztra, már januártól figyelemmel követtem a legújabb zenei megjelenéseket, úgyhogy a tavalyival ellentétben nem TOP 5, hanem egy TOP 10-es listát olvashattok majd a szerintem legjobb 2011-es zenékből, illetve a szokásos legnagyobb meglepetések / csalódások is fel lesznek vonultatva! 

Jó szórakozást!
Kattintsatok a 'tovább' gombra a cikkhez!

Mindenek előtt jöjjön a fekete leves, a rossz hír: 2011 zeneileg eléggé veszteséges év volt. 2010-ben is elkezdődött már valami, Ronnie James Dio és Paul Gray halálával, de idén is sajnos jó pár tehetséggel kevesebb él a Földön. Például a hatalmas blues-énekes Gary Moore távozott az élők sorából, és szintén februárban Ray-Ray Schuler. Őt biztosra veszem, hogy nem ismeritek, de számomra egy földöntúli zenésznek számít. A The Mayan Factor nevű együttes énekese/gitárosa volt és a meglévő két albumukat szinte felzabáltam annyira elmondhatatlan tökéletesség mindkettő, de sajnos a szimplán csak '44' címet viselő album volt az utolsó The Mayan Factor album, mert Ray-Ray heroin túladagolásban elhunyt. Ha lenne egy olyan ember, akit nem ítélek el a drogozásért, akkor az ő lenne. Nyugodjék békében, bár én amióta tudomást szereztem a haláláról mindig azt mondogatom, hogy nem halt meg csak hazament. 

Nyugodj békében, Ray!

Az év legutolsó, legváratlanabb és legtragikusabb zenész-halála azonban a 31 éves David Gold-é volt. 2011. decemberében karácsony előtt pár nappal hunyt el autóbalesetben. David a kanadai black / doom metalt játszó Woods Of Ypres együttes frontembere volt. Szerintem ritka tehetséges zenész volt, aki ezt az átlagember számára nehezen emészthető műfajt könnyebben hallgathatóvá, kellemesebbé tette. Az igazi tragédia ebben egyrészt, hogy karácsony előtt pár nappal történt mindez (gondoljatok csak a családjára, barátaira), illetve, hogy februárban jelent volna meg az ötödik Woods Of Ypres album, a Woods V, amit a zenekar többi tagja David tiszteletére január végén ingyenesen letöltetővé tesznek. Szerintem borzalmas dolgok ezek, remélem 2012 kegyesebb lesz a zenészekhez. Reméljük.

Nyugodj békében, David!

Legnagyobb meglepetések 2011:

• Times Of Grace - The Hymn Of A Broken Man

A Times Of Grace egy újonnan alakult együttes, de ha megnézzük a tagjait, akkor rádöbbenünk, hogy ez bizony egy (ex-)Killswitch Engage. A jelenlegi KsE gitáros, Adam D és hatalmas visszatérésként az eredeti KsE énekes Jesse Leach alkotja a Times Of Grace-t. Ha különbséget kellene tennem Leach és a mostani KsE énekes, Howard Jones között, nem nagyon tudnék dönteni, mindkettejüknek megvan a maguk különlegessége. Leach ugyebár otthagyta a Killswitch Engage-t a második album után és azóta nem is nagyon próbálkozott metalcore körökben (egyedül a Seemless nevű supergroupban vokálozott), de itt a visszatérése és sajnos vegyes érzelmekkel vagyok vele. A régi, megszokott hangját adja, jó ismét hallgatni. Egyedüli kivetnivalóm csak a dalokkal volt: valahogy túl hasonlónak tűntek egymáshoz. Összességében nem egy túlzottan kiemelkedő album, de meglepetésnek határozottan jól jött év elején.

• Ulver - Wars Of The Roses (bővebben lejjebb)
   
• Blink-182 - Neighborhoods

A blink-182 8 év után ismét összeállt és egy vadonat új albummal a Neighborhoods-szal örvendeztette meg a rajongóit. Őszintén szólva az albumot még nem hallgattam, így véleményt nem mondok róla, viszont két dolog tény: a neten pozitív véleményeket olvasni róla, illetve szuper meglepetés volt idén!

Legnagyobb csalódások 2011:

• The Human Abstract - Digital Veil

Amióta csak felfedeztem ezt az egyedi, progresszív metal együttest vártam a 2011-es új albumukra, ugyanis a legutolsó album, a Midheaven 3 éve, 2008-ban jelent meg és bár kiváló volt, nem ütötte meg a 2006-os Nocturne album által IGENCSAK magasra rakott mércét. Tehát márciusban szinte tűkön ülve vártam a Digital Veil-t. Időközben megtudtam egyet s mást erről az albumról. Pozitívum, hogy a régi, Nocturne-os gitáros csoda A.J. Minette visszatért a bandába, de ennél nagyobb negatívum, hogy az énekes, aki számomra különlegessé tette a THA-t, Nathan Ells kilépett. Az új énekes, Brett Powell nem rossz és Minette visszatérése jót tett a bandának, de valahogy az új albumból eltűnt az a varázs ami az előzőeket jellemezte. Zeneileg ugyanúgy topon van, de a vokál számomra még nem emésztődött meg rendesen. Adott részeken úgy hangzanak a dalok, mintha valami musicalt hallgatnék. A másik - ugyan csak kisebb - problémám, hogy mindösszesen 8 dal van az albumon.. kicsit többet vártam. Remélem a következő albumra visszahozzák Ells-t, mert ez a THA már nem az, amit annyira megszerettem anno.

•  Protest The Hero - Scurrilous

A Protest The Hero egy rendkívül különleges együttes, egyedi hangzással és rendkívül profi zenészekkel. Számomra is hatalmas élményt jelentett az albumaikat hallgatni még év elején, egy melós időszakon segítettek át a szinte tökéletes Kezia és Fortress albumok. Így érthető, hogy körülbelül olyan lelkesedéssel vártam a Scurrilous-t mint a The Human Abstract Digital Veil albumát. De a sors fintora, hogy márciusban a THA mellett ez az album is csalódást okozott. Ismét csak a félreértések elkerülése végett: zeneileg több, mint rendben van a Scurrilous. Amivel probléma van az az, hogy a zenekar az első két albummal olyan magasra tette a lécet, hogy nehéz lenne überelni és ezzel az albummal nem sikerült megütni azt a szintet. Ha a debütalbum lenne vagy a Kezia után jöttek volna ki ezzel, akkor biztos vagyok benne, hogy jobban örülnék neki, de így sajnos nincs meg az a letaglózó hatása, mint a korábbi műveknek, egy igazán fülbemászó vagy jellegzetes dalt nem tudok most hirtelen említeni a Scurrilous-ról. Igazán kár érte.

•  In Flames - Sounds Of A Playground Fading

Mielőtt kezdenétek azt hinni, hogy elment az eszem, hogy a harmadik nagy hírű együttest rakom be a csalódások közé, szólok, hogy az In Flames új albumával kapcsolatban nem annyira vészes a helyzet. Örültem neki, hogy az alapító gitáros Jesper Strömblad távozásából gyakorlatilag semmi nem látszik meg, maradt minden a régi a svédeknél. Amiért kicsit csalódást okozott ez az album, az az hogy többet vártam az In Flames-től. Ismételten csak, nincs komolyabb baj ezzel az albummal sem, ha lehet, akkor még a Protest The Hero Scurrilous-ánál is élvezhetőbbre sikeredett, csak valahogy olyan lazább, lightosabbnak tűnik a korábbi albumokhoz képest. De lehet, hogy csak én szoktam el a melodic death metaltól nem tudom. Aki szerint jó volt, az nyugodtan rakja zárojelbe, hogy a csalódások között szerepel a Sounds Of A Playground Fading. :)

Na és akkor jöjjön a....

TOP 10 2011 ALBUMOK

10.  
Amon Amarth - Surtur Rising

A Club 202-s koncert környékén hallgattam párszor ezt az albumot és rendkívül tetszett, olyannyira, hogy úgy gondoltam, belefér a Top 10-es listába. Hozza a szokásos Amon Amarth színvonalat, amint belehallgat az ember, egyből vikingnek érzi magát, már kapná kézbe a fejszét, baltát, pajzsot és belevetné magát a csatározásba. Képes felpörgetni a napodat, és magával sodor úgyhogy ébredő muzsikának kiválóan alkalmas. A dalok között megtaláljuk a Loke's Treachery második részét (ugyebár ezt még a With Oden On Our Side albumon kezdték el), illetve a deluxe kiadáson egy Guitar Hero fanoknak ismerős Accept és egy KiSS, illetve egy System Of A Down (!) cover is helyet kapott! Viking metal kedvelőknek kötelező album, de aki csak szereti a kemény, zúzós zenét annak is érdemes belehallgatnia.

• Ajánlott dalok:

'War Of The Gods', 'Destroyer Of The Universe', 'Slaves Of Fear', 'For Victory Or Death'.

9.
Ulver - Wars Of The Roses

A black metal-t játszó bandaként kezdő, majd később akusztikus, ambient és techno (!) albumot is kiadó norvég Ulver szerintem a világ egyik legfurcsább együttese. A korai Bergtatt és Kveldssanger albumaikat imádtam, de az elvontabb és ambientesebb albumaik is jók voltak, amik eleinte eléggé kiforratlanok voltak, de mostanra érték el szerintem azt, amit korábban szerettek volna. Az év elején kijött Wars Of The Roses behatárolhatatlan műfajt képvisel. Van benne elektronika, ambient, ének, gitár, dob.. maradjunk annyiban, hogy.. Ulver. Témáját tekintve - a címből ismerős - angliai Rózsák Háborúja körben mozog. Őszintén szólva az album elején lévő trackek nem annyira bejövősek, de a végén lévő 3-4 dal nagyon hangulatosra sikeredett. Az 'England' c. dal angliai hangzása (aki játszott a Pandora's Box-szal tudja mire számíthat), az 'Island'-nál a tengerparton a sirályok és az énekes tökéletes hangja és a majd' 15 perces Stone Angels c. ambient számnál az angyalok hangjai mind-mind hátborzongatóan jók. Ambient rajongóknak ajánlott, de aki szeretne egy kis képzeletbeli utazást tenni annak is kiváló!

• Ajánlott dalok:

'England', 'Island', 'Stone Angels'.

8.
Alestorm - Back Through Time

Kedvenc skót kalózaink visszatértek nyár elején a Back Through Time c. albummal, ami nem okozott csalódást. Ahogy megszoktuk, az Alestorm pörgős, pattogós, tényleg jó kedvre derítő dalokat játszik, és ez most sincs másképp: fülbemászó dallamok, amik napokig megragadnak az emberben. A Scraping The Barrel című dalban kedvesen elküldik az anyjukba azokat, akik úgy gondolják, hogy kezdenek kifogyni az ötletekből, és ismét a deluxe verzióval járó bónusz dalok rakják fel a pontot az i-re: I Am A Cider Drinker, mint alap ivós nóta, illetve a netes baromságok között otthonosan mozgók számára ismerős Lazy Town - You Are A Pirate metal változata került fel a lemezre. Őszintén szólva nem tudok több mindent mondani erről az albumról: hallgassátok meg és rájöttök magatoktól, hogy ez egy igen kiváló album. Na hova is tettem a rumot... ?

• Ajánlott dalok:

'Shipwrecked', 'Scraping The Barrel', 'Rum', 'Barrett's Privateers (Stan Rogers cover)', 'Death Throes Of The Terrorsquid', 'I Am A Cider Drinker (The Wurzels cover)'.

7.
We Came As Romans - Understanding What We've Grown To Be

Az amerikai We Came As Romans a szeptemberben megjelent új albumával folytatta, amit 2009-ben a To Plant A Seed-del elkezdett. A hangzásvilág természetesen maradt a régi, ami egyáltalán nem baj, mert a debütalbum is szinte tökéletes volt. Egyedüli probléma csak az volt vele, hogy nagyon hasonlítottak egymásra a dalok. Az új albumnál ezen valamelyest sikerült változtatni, de még mindig vannak igen hasonló traktusok. Mindezek ellenére szinte 2-3 meghallgatás után a szívembe lopta magát ez az album, mivel a dalszövegek is nagyon jól el lettek találva, egy tipikus nehéz időszakon átsegítő hangulata van. Sajnos nem sok olyan együttest ismerek trance metal vagy metalcore körökben, amelyek javarészt pozitív hangulatú szerzeményeket alkotnak (talán a Sienna Skies a másik ilyen), úgyhogy nagyon tudom értékelni az ilyen gyöngyszemeket mint a WCAR. Külön örültem neki, hogy az első album számomra legkedvesebb dalát (Roads That Don't End And Views That Never Cease) itt "folytatták", szeretem az ilyen albumokon átívelő történeteket. Összességében egy friss és hangulatos album az Understanding What We've Grown To Be, a metalcore /  trance metal kedvelőinek ajánlom feltétlenül!

• Ajánlott dalok:

'Cast The First Stone', 'Stay Inspired', 'Just Keep Breathing', 'Understanding What We've Grown To Be', 'To Move On Is To Grow'.

6.
Parkway Drive - Deep Blue

Szintén nyár elején jött ki az ausztrál Parkway Drive Deep Blue c. albuma, ami őszintén szólva megváltoztatta a véleményemet erről az együttesről. Korábban nem nagyon értettem, miért is vanak oda ennyire a Parkway-ért, de a Karma c. daluk menthetetlenül az agyamba ragadt és nem volt megállás. Habár a Deep Blue-t nem tartom a PWD legjobb albumának, de kifejezetten tetszett, hozta az elvárt szintet. Van rajta néhány - szerintem - gyengébb dal, de a többi hihetetlen ütős. Témavilágát tekintve a megszokott depresszív, sötétebb részét mutatja be az életnek, kiadva a dühöt és a csalódottságot, ahogy az eddig albumokon is. Zeneileg több, mint csúcson van az album, megkockáztatom, hogy az egyik, ha nem "A" legprofibb metalcore zenekar a világon. Core-rajongóknak KÖTELEZŐ!

• Ajánlott dalok:

'Unrest', 'Deliver Me', 'Karma', 'Home Is For The Heartless (feat. Brett Gurewitz)', 'Leviathan I'.

5.
Mastodon - The Hunter

Régebbi motorosoknak, akik játszottak mondjuk a Need For Speed: Most Wanted-del, a Mastodon ismerősen csenghet. A játékban szereplő Blood & Thunder c. dal szerintem tökéletesen szemlélteti, hogy mire kell számítani a Mastodon-tól. Műfaját tekintve sludge metal, ami lassabb, elnyújtott, 'bekábulós' metalt jelent, amit bármikor kellemes hallgatni. Ez alól az új albumuk a The Hunter sem kivétel. Sludge mivolta ellenére kifejezetten friss, tempósabb dalok is kerültek a lemezre, kiváló arányban keverve a lassabb dalokkal. Külön kiemelném a szólókat, amik eszméletlen sodró lendületűek és angolosan szólva 'heavy as fuck'. Tipikusan olyan album a The Hunter, amit elkezd az ember hallgatni és nem bírja abbahagyni. Csak, hogy példálózzak: a címadó The Hunter c. szerzemény egy epikus ballada az album legjobb szólójával, a Curl Of The Burl tipikus utazós zene, míg a Bedazzled Fingernails refrénjében még egy kis korai Ulver áthallást is észrevenni. Egyszóval: KÖTELEZŐ darab, aki kihagyja, nem tudja miről marad le.

• Ajánlott dalok:

'Curl Of The Burl', 'All The Heavy Lifting', 'The Hunter', 'Dry Bone Valley', 'Thickening', de igazából az összes jó!

4.
Blood Stain Child - εpsilon

A legutóbbi live adás elején hallhattatok már egy dalt a Blood Stain Child legújabb albumáról, és úgy vettem le, hogy tetszett nektek. Ezzel én is hatványozottan így vagyok, ugyanis az εpsilon, ha nem is a Blood Stain Child legjobb albuma, egy trance metal körökben igazán meghatározó darabbá vált. Miért is? Eddig nem létezett női énekessel rendelkező trance metal együttes. Őszintén szólva az énekesnő, Sophia kellett már a bandának és csak jót tett az érkezése. Szerintem nélküle már nem tudott volna elég újdonságot elénk tárni a BSC, de így bőven van okunk az elégedettségre. Tény, hogy Ryo másod-vokalistává avanzsálódott, de még így is tökéletesen kiegészíti Sophia hangját. Az album hangzását tekintve maradt a korábbi hagyományoknál, bár jóval több elektronikus elemet tartalmaznak a dalok, cserébe mintha kicsit könnyedebbé váltak volna az alap riffek. A kellemesebb hanggal szinte együtt jár egy már régóta várt lassabb dal (Sai-Ka- No), illetve egy jóval korábbi daluk (Final Sky) remake változata (Royal Sky) is megtalálható. Azok közé a Blood Stain Child rajongók közé tartozom, akiknek kétségük nem volt affelől, hogy az új album jó lesz és ebben nem kellett csalódnom, és aki fogékony és nyitott újfajta stílusok felé annak bátran ajánlom a Blood Stain Child-ot és mindenekelőtt az εpsilon-t!

• Ajánlott dalok:

'Stargazer', 'S.O.P.H.I.A., 'Moon Light Wave', 'Merry-Go-Round', 'Sai-Ka-No'.

3.
Rise Against - Endgame

Tim McIlrath számomra világelső melodic hardcore punk együttese a  Rise Against egy kisebbfajta változáson ment keresztül véleményem szerint. Az előző album, az Appeal To Reason szakított a korábbi albumok stílusával, kicsit inkább a melodic felé húzott a hardcore kárára. Emiatt először kicsit félve hallgattam bele az Endgame-be, de kitörő örömmel jelenthetem, hogy sikerült kiforrnia ennek a megváltozott stílusnak. Nem fogom összehasonlítani egy olyan stílussal, mint amit pl. a The Sufferer & The Witness képviselt, de önmagában is kiszabott jól sikerült, konkrétan bearanyozta a márciusomat. Rengeteg fülbemászó és fejben könnyen megragadó dal van a lemezen, a már megszokott mélyebb értelmű mondanivalóval keresztezve. Annak is külön örültem, hogy egyensúlyba jött ismét a melodic és a hardcore részek aránya, így tovább tökéletesítve az albumot. Témáját tekintve megintcsak a harmadik világbeli problémákról szólnak a dalok, jó nagy adag lázadással karöltve, pont ahogyan én szeretem: a Help Is On The Way pl. a természeti katasztrófákról és az emberek segítéséről, a Survivor Guilt a kormány által manipulált katonákról, a Make It Stop (September's Children) pedig egy igen megrázó témáról szól. 2010 szeptemberében majd' fél tucatnyi meleg tinédzser követett el öngyilkosságot (természetesn egymástól függetlenül) és a dal és később a videoklip hatására életemben először sajnálatot éreztem az ilyen beállítottságú emberek iránt. Ez a Rise Against különlegessége számomra, ami korábbi albumoknál is jelen volt, és remélem később is így lesz.

• Ajánlott dalok:

'Make It Stop (September's Children)', 'Satellite', 'Midnight Hands', 'Survivor Guilt', 'Wait For Me', 'Lanterns'.

2.
Fair To Midland - Arrows & Anchors

Mi lenne ha kevernénk a Dredg-et a System Of A Down stílusával és mindehhez hozzácsapnánk egy tökéletes énekhangot? A válasz: Fair To Midland. Alig ocsúdtam fel a Fables From A Mayfly albumuk hallgatásából, amikor nyáron kijött a vadonat új Arrows & Anchors. A FTM olyan együttes, aminél egyszerűen szóba sem jön a kétségnek a leghalványabb szikrája sem, hogy nem tökéletes az album. Az egészben a vicces az, hogy nem tudom megmondani, hogy miért ennyire jó ez az album. Egyszerűen csak elkezdtem hallgatni és teljesen magával ragadott. Az énekes Darroh egy igazi őrült arc és ami még inkább lényeges: valami elképesztő hangja van. Akárcsak a TOOL-os Maynard J. Keenan-nek Darroh hangja is tökéletes kellemes, lágy énekre és keményebb ordításokra is. (Ennek legjobb példája a Musical Chairs de méginkább a Rikki Tikki Tavi nevű nóta.) Az albumon van pár 'átvezető' interlude szám, ami felvezeti a következő dalt, ezekből lehetett volna kicsit kevesebb. Nem is tudom mit mondjak még, konkrétan nem tudom miért is tetszik ez az album ennyire, de egyszerűen imádom és biztos vagyok benne, hogy jó ideig nem fogom elfelejteni a dalszövegeket. Tipikusan olyan zene, amit nem egy széles réteg értékel általában, de aki igen, az a végletekig menően isteníti, így vagyok ezzel én is.

• Ajánlott dalok:

'Whiskey & Ritalin', 'Musical Chairs', 'Amarillo Sleeps On My Pillow', 'Short-Haired Tornado', 'Rikki Tikki Tavi', 'Bright Bulbs & Sharp Tools'.

1.
August Burns Red - Leveler

A 2011-es évben számomra az ABR ugyancsak nyáron megjelent albuma a Leveler tetszett legjobban. Nem voltam nagy ABR rajongó korábban, őszintén megvallom, hogy egyedül a Constellations albumuk tetszett eddig, de amit a Leveler-rel műveltek az valami - már elnézést - kib@szott jó lett. Idén ilyen friss, energiával teli adrenalinbombát mint a Leveler nem hallottam. Ennek ékes bizonyítéka, hogy - mindenféle túlzás nélkül - a megjelenés óta folyamatosan hallgatom, szeptember végén is az egész albumot napjában 2x meghallgattam, nem tudtam elszakadni tőle, és a legkedvencebb dalok most is rajta vannak az mp3-lejátszómon. Valami fenomális darab lett a Leveler, amit nehezen tudok szavakba önteni. Minden dalt kielemezhetném, hogy miért tetszik, de nem akarok csöpögős dícséret-áradatot írni, úgyhogy nagyon röviden: imádom az Internal Cannon akusztikus betétjét, az Empire, a Cutting The Ties, a Pangaea, a Boys Of Fall riffjét, a Carpe Diem beindulását, a Poor Millionaire mondanivalóját és külön kibaszottul kiemelve a Leveler c. dal dobrészét, amitől besza-behu, illetve maga az egész Salt And Light c. dal, amit lehetetlen szavakkal leírni. Ezekre már csak hab a tortán a Pangaea alternatív- a Boys Of Fall zongora-verziója, illetve az Empire MIDI verziója, ami a régi DooM játékok zenéjét idézi. Nem is nagyon mondok többet, csupán csak még annyit, hogy megjelenése után mikor először végighallgattam és csak pislákoltam ki a fejemből eldöntöttem, hogy EZ lesz a Best of 2011-es poszt első helyezettje. Év albuma, nuff said. Pont. 

• Ajánlott dalok:

Mindegyik. De hogy a legjobbak legjobbjait mutassam:
'Empire', 'Internal Cannon', 'Cutting The Ties', 'Pangaea', 'Carpe Diem', '40 Nights', 'Salt And Light', 'Leveler'.