Aki már régebb óta nyomon követi a blogomat, az tudhatja, hogy a stratégia nem a kedvenc műfajom a játékok terén. Noha van pár kivétel (leginkább őskövületek, mint az Age Of Empires első része, Tiberian Sun, Red Alert 2 vagy Rise Of Nations), ha lehet a katonáskodást FPS vagy TPS nézetben igyekszem átélni. Azonban egy pár hónapja, Sas indíttatására kipróbáltuk a R.U.S.E. nevű játékot.. és hogy egy anti-stratégának milyen játékélményt nyújtott egy 2010-ben megjelent stratégiai játék, arról a cikkben olvashattok. Katt a 'tovább' gombra!

Elöljáróban leszögezném, hogy a játék single player vagyis egyjátékos kampányával egy percet nem játszottam, így hát arról nem tudok véleményt mondani. Tekintsétek ezt a cikket egyfajta multiplayer only tesztnek. Nem is igazán teszt, elemzés ez, csak egy kis kedvcsináló / tudnivalók a játékkal kapcsolatban. 

FELHÍVÁS! ACHTUNG! ACHTUNG!

1-2 éve még a DOCLER-en volt egy srác, aki leginkább játékelőzetes videókat készített. Például a Godfather 2-n, Mafia 2-n, Battlestations: Pacific-on kívül a R.U.S.E.-ról is. A R.U.S.E. (ejtsd rúz) nevét viszont "rássz"-nak mondta. Ha tudtok erről a srácról, vagy esetleg Te vagy az és ezt olvasod és esetleg megvannak még a videóid keress fel e-mailben! Az a videó számunkra már kultusz. Köszönöm előre is!

A teszt megírásának másik apropója, hogy a játékot fejlesztő Eugen Systems nemrégiben rukkolt elő új, hasonló stílusú játékukkal, amiről Sas készített egy kiváló tesztet.

Mi lehet tehát a R.U.S.E. titka vagy varázsa, ami miatt meg tudott fogni engem ez a játék? Szerintem leginkább az egyszerűsége. A legtöbb stratégiai játéktól az riaszt el, hogy nehéznek és kuszának találom a 634176 féle egység és 513 különböző épület menedzselését. Lehetséges, sőt biztos, hogy én vagyok kevés hozzá, de én játékokkal szórakozni szeretek, nem pedig görcsölni és idegeskedni miattuk. Hála a Csatkai Szűzanyának a R.U.S.E. abszolút nem ilyen fajta játék, és ez már az első 5 percben látszódott rajta. Nem tudom, hogy ennek az egyszerűsítésnek az az oka, hogy stratégiai játékoktól idegen módon konzolokra is megjelent, de valóban, miután durván 15-20 perc alatt kitanultam a játékot, úgy örültem, mint az a gyerek, aki hosszú kihagyás után megint biciklire ülhet. Egyszerűen nagyszerű.

Na de miről is van szó pontosan? A játék 2. világháborús környezetben játszódik, és természetesen minden pályán vagy térképen a feladatunk az ellenfél totális megsemmisítése. Nincs diplomácia, nem lehet nyersanyagokkal lekenyerezni a másikat csak a taktika és brutális erő az, amik segítségünkre lesznek. A játék 3 'évben' játszható: 1939, 1942 és 1945. Ezek nagyjából a kifejleszthető, megvehető egységek és épületek számát korlátozzák, tegyem hozzá reális módon, hiszen 1939-ben még ritkán volt a németeknek Maus tankja (értsd: 1 sem). A játéktér, vagyis maga a térkép egy rendkívül ötletes és találó megoldással lett kivitelezve: mivel mi, játékosok testesítjük meg a csapatokat irányító tiszteket, generálisokat, a készítők úgy voltak vele, hogy miért ne élhessük bele magunkat ebbe a szerepbe teljesen? A játéktérből kizoomolva észrevehetjük, hogy valójában egy parancsnoki szobában (környezettől függően akár hajón vagy parancsnoki sivatagi sátorban) vagyunk és rajtunk kívül láthatunk még operátorokat, más katonákat a szobában, miközben az interaktív térképen zajlik az akció. Iszonyatosan hangulatos, ahogy a szobában körbetekintünk, majd ráközelítünk a csatatérre, elhagyjuk a felhőrétegeket és máris a tankok kereszttüzében találjuk magunkat.

Habár kedves feature ez a parancsnoki szoba, a játék 99,99%-a úgyis a csatatéren fog zajlani, úgyhogy nézzük is meg miből élünk. A játék HUD-ja vagyis kezelőfelülete a végletekig leegyszerűsített és nagyjából semmit nem takar ki a játéktérből. Kezdetben csak egy főhadiszállással rendelkezünk, ez az alapfeltétele, hogy más épületeket építhessünk. Az épületek között 3 különböző fajtát találhatunk: pénzgenerálók, egységgyártók és védelmi állások. Ezek több nagyobb és tökéletesen átlátható kategóriákra vannak osztva (főépületek, barakk, páncélosgyár, antitank-, légvédelmi- és tüzérségi központ, reptér, prototípusgyár. Ennyi, s nem több.

• A pénzgyártó épületek értelemszerűen az alapvető nyersanyagot biztosítják, hogy tudjunk egységeket vagy gyakorlatilag bármit venni. Nem, nem írtam el, itt bizony csak egyetlen egy nyersanyag található, mégpedig a pénz. Alapesetben a főhadiszállásunk pár másodpercenként ad +1 pénzt nekünk, de építhetünk más főhadiszállást is, illetve admin épületet, ami szinten e célt szolgálja. Ha azonban bele akarunk állni az egységgyártásba muszáj lesz Supply depókat építeni. Ezeket viszont csak a térkép meghatározott helyeire építhetjük fel (akárcsak a Rise Of Nations-ben az olajkutakat). Ezeket a pontokat jelzi nekünk a program, és miután felépítettük a depót teherautók fogják beszállítani a véges mennyiségű pénzt a legközelebb eső főhadiszállásra. Ha kifogynak, lehet másik után nézni. 
   
• A védelmi épületek - minő meglepetés - védelmi célokat szolgálnak: adott típusú egy, vagy akár többfajta egység ellen is védenek, mint pl. az MG Nest csak gyalogosok ellen véd, de a franciák Maginot bunkere vagy a németek Siegfried Blockhaus-a szinte minden ellen jó.
   
• Az egységgyártó épületekből többet is felépíthetünk, ami azért jó, mert így gyorsabban, párhuzamosan tudunk egységeket gyártani / fejleszteni. Ugyanis egyszerre egy gyárban csak egy valamit tudunk gyártani / fejleszteni. Ahogy az épületeknél, az egységeknél sincs túlzásba véve a típusok száma: gyalogos-, páncélos-, tüzérségi-, antitank-, légvédelmi-, légi- és felderítőegységek közül választhatunk. Természetesen mindegyik vagy fejleszthető, vagy létezik belőle fejlettebb változat alapból (pl. könnyű, közepes, nehéz tank, stb..). Az egész harcrendszer egy felturbózott kő-papír-olló játék, hiszen mindennek van gyengéje, nincs tökéletes egység (habár az orosz tankok igen közel járnak ehhez), így rá vagyunk kényszerítve a változatos csapatépítésre. Szerencsére az egységek tekintetében mindösszesen két dologra kell odafigyelnünk. Nincs külön lőszer, üzemanyag vagy egyéb befolyásoló tényező csupán csak arra kell ügyelnünk, hogy az egységek életereje ne nullázódjon le, illetve a morált kell fenntartani. Ugyanis, ha gyalogosokat vagy légelhárító egységet küldünk 3, prototípusgyárból kigördült fejlesztett nehéz tank ellen, akkor nagy eséllyel szétszedik őket, amire rájátszik az, hogy a folyamatosan (és vélhetően erősebb egységek által produkált) tűz alatt tartott egységek megfutamodnak: ilyenkor nem tudjuk irányítani őket, csupán csak szurkolhatunk nekik, hogy idejében visszanyerjék bátorságukat, vagy túléljék a támadást.

Azonban a dolgok megkönnyítése végett az egyszerű játékmenetet megfűszerezték az ún. kártyarendszerrel. Ezek a kártyák, vagyis a játék névadói, a ruse-ok (cselek) a titkos aduászaink, az ingujjból előcsempészett cinkelt lapjaink. Ezekből 10 különböző áll rendelkezésünkre, és a játék kezdetén 2 használatot kapunk. Egy használat nagyjából 2 perc "cooldown" után lesz a birtokunkban ismét, és maximum 2-t tárolhatunk el belőlük. Ezeket a térkép felosztott részein használhatjuk, egyszerre csak egy területre. Egy területre maximum 2 ruse rakható, illetve ha több azonos ruse kerül egy területre, akkor a hatóidő összeadódik. 4 különböző típusú ruse közül választhatunk: álcák, csalik, támadók és felfedők. Az álca ruse-ok segítenek x percre elrejteni az adott területen az egységeinket vagy épületeinket. Felfedő ruse-ok segítségével az ellenfél egységeit és kiadott parancsait (!!) láthatjuk rövid ideig. A csali ruse-ok a trailerben is látott dologra használhatók: átverni az ellenfelet. Ha például időre van szükségünk, rakjunk egy ál-tankgyárat a bázisunk és az ellenfél serege közé, és leáll vele foglalkozni. Csak tankokkal és gyalogosokkal tart felénk a gaz ellen? Küldjünk rájuk ál-repülő hadosztályt, ésatöbbi ésatöbbi. Csali ruse-ok közül van egy, amit még nem használtam soha, a fordított hírszerzés, ami a kisebb egységeket nagy egységeknek mutatja és vica versa. A támadó ruse-ok pedig talán a leggyakrabban használtak: a blitz, ami az egységeink sebességét növeli; fanatizmus, aminek hatására nem fognak elmenekülni egységeink bármilyen túlerővel is állnak szemben, illetve a terror, ami szinte instant menekülésre kényszeríti az ellenséges egységeket. Igencsak jó és hasznos móka az ellenfél repülőhadára terrort küldeni és 2-3 légvédelmi egységgel céllövészetet játszani - egy egységünk nem fog odaveszni.

A választható frakciókról még nem írtam, pedig kulcsfontosságú része a játéknak. Habár az egységek típusai és ezek változatossága nem nagyon különbözik egymástól, az egyes egységek különbségeinek (és ezáltal a különböző frakciók) kiismerése dönti el majd játékstílusunkat. A németek és amerikaiak például a technika megszállottjai: felsőkategóriás egységeik vannak, de szinte mindegyik jobbat kemény pénzbe kerülő fejlesztéssel lehet csak megszerezni. A franciák és britek leginkább védekezésre vannak kitalálva. A britek természetesen a méregdrága de gyilkos hatékonyságú repülőikkel a légteret uralják rövid időn belül, a franciák Maginot bunkere pedig a játék legjobb védelmi épülete. Az olaszok tipikus rush nemzet: fillérekbe kerülő, de nagy számban hatékony tankjaikkal és a játék legjobb légvédelmi egységeivel kisebb pályákon hamar győzelmet arathatnak. Az oroszok pedig.. hát.. ha egyszer kitanulod őket, nem lesz ellenfeled. Egy jó ideje Sassal szinte csak orosz oldalon játszunk, a Puska-Zsuzsa-Jóska taktika eddig bevált: a tüzérsége minden pálya túlfelére képes átlőni (Pushka 152 mm-es tüzérségi ágyú), a légvédelmi egységek kiválóak (ZSU-37) tankjaik BRUTÁLISAK (Jozsif Sztálin 2 tank). Nuff said. A játékhoz kijött egy DLC is, amiben a japánokat is irányítás alá vehetjük, azonban még idáig nem jutottunk el.

A játék technikai oldalát nézve sem lehet okunk panaszra. Szerintem már maga a menü is baromi jól néz ki, és a játék is. Habár az épületek külsőre 90%-ban minden nemzetnél teljesen ugyanúgy néznek ki, rájuk közelítve látható, hogy aprólékosan ki vannak dolgozva, még az üzemanyagtartályokon is az adott frakció nyelvén található a felirat! A tankok, repülők is szuperül néznek ki. Mindig azt szoktuk mondani, hogy egy Call Of Duty első-második részével egyenértékű a grafika körülbelül. Érdekes de jó megoldás, hogy kizoomolva az adott egységeink mérete megnő (természetesen csak látszatra) így messzebbről is átláthatóak és irányíthatóak. Ez a gyalogosoknál úgy néz ki, hogy mozgás közben távolról gyalogosoknak látszódnak, de ha rájuk közelítünk láthatjuk, hogy teherautóval poroszkálnak az utakon. A mellékelt képeken is láthatjátok, hogy sok egységet összeterelve milyen magas "zsetontornyokat" lehet irányítani. A különböző területeken fellelhető városok is remekül ki vannak dolgozva, még magyar (!!) térkép is van. Apropó, sivatagi városokban aki talál vízipipát az küldjön róla egy screenshotot, megköszönnénk! Mi eddig csak szamarat és tevét találtunk.

A hangokat illetően két dolgot említenék meg. A beállítások menüben kiválaszhatjuk az összes, játékban szereplő nemzet nyelvét, mint beszélt nyelv. Így hát, ha "Go, go, go" helyett "Davaj, davaj"-t akartok hallani mindenképp állítsátok át, hangulatos. A másik dolog a hangok aprólékossága. Nyilván kizoomolva nemigen fogjuk hallani, ahogy a tankjaink lövöldöznek, de ha ráközelítünk a dolgokra, akkor olyan dolgokat tapasztalhatunk meg, hogy hallhatjuk az előretörő tankok robaját, a repülők légcsavarjait, a földbe csapódva a lövedékek megrázzák a tájat is, sőt a levegőben repülő tüzérségi lövedék fütyülő hangját (!!!!!!) is hallhatjuk. Ha ez nem aprólékos kidolgozás, akkor semmi sem az.

Mint minden játéknak, a R.U.S.E.-nak is vannak negatív aspektusai. Ilyen például a viszonylag kevés választható pálya, illetve egy multiplayer tekintetében eléggé végzetes és kijavításra váró 'hiba'. Miről is van szó? A játékban található ejtőernyős gyalogos egységek képesek különböző épületek elfoglalására. Ha a játék kezdetén mindenek előtt rohamos tempóban építesz egy repteret és ráküldesz egy desszantos egységet az ellenfél főhadiszállására, a sikeres elfoglalás után egy bunkert rakhatsz az ellenfél még épülőfélben lévő bázisának kellős közepére, ami konkrétan szétzúzza az épületeket is így kb. ellehetetleníti és nevetséges időn belül kudarcra ítéli szerencsétlent. Mi ezt többször is kipróbáltuk 2v2-es küzdelemben, a rekordunk 7 és fél perc alatti totális győzelem. Rendben, tegyük hozzá, hogy ez frakciótól függ, hiszen nem mindenkinél érhető el egyből az ejtőernyős egység, és nem mindenkinek van brutális bunkere. Jó mókának tűnik és az esetek több, mint felében működik is, de ha éppen Ti vagytok azok, akiket így a játék kezdetén ellehetetlenítenek az már nem annyira jópofa dolog. A gépi ellenfelek természetesen nem alkalmazzák ezt a módszert, de a fórumok az ilyen stílusú játékosokat anyázó kommentektől hangosak. Ezt valami patch-csel vagy korlátozással igazán kijavíthatnák. Ezen kívül a repülők tekintetében van még egy érdekesen kivitelezett dolog: légi egységek nem támadhatnak csak olyan egységeket, amelyek 'fel vannak derítve' akár azért, mert a közelükben vannak egységeink, vagy az adott területen aktiválva van a kémkedés kártyánk. Részben érthető, hiszen másképp mindenki csak 'repülőkempelne'. Azonban amikor a bázisomtól köpésnyi távolságra vannak valamilyen okból felderítetlen egységek, akkor a fél percnyi távolságra lévő reptérről nem tudok támadást indítani és csak pislogok, ahogy szétszednek. Hülye megoldás. 

Nos, zárásképp az 5 pontból 5-öt adva a játékra, én, mint stratégiát kerülő ember mit is mondhatnék? Megfogott és leköt a R.U.S.E. a mai napig is, mert a nem stratégiához szokott embernek is könnyedén és ami még fontosabb, rendkívül szórakoztató módon tudja átadni a sajátos hangulatát. Persze, bele lehetne kötni, hogy csak szimbolikus csatákat vívunk, ahol kb. egy tankkal is meg lehet nyerni a világháborút, de minek tennék ilyet, mikor az elejétől a végéig szórakoztató, élvezetes a játék és nem mellesleg vízipipabarát, hiszen egéren kívül nem túl sűrűn kell a billentyűzetet használni. Eddig rengeteg győzelmi képernyőt nem láttunk a sűrű füsttől, és ezt vehetitek ajánlásnak is! (Ennél már csak az lenne jobb, ha a trailerben látott kezelőfelületen játszhatnánk rajta. Létezik is ilyen, de itthon még nem láttam ilyet.) Aki szereti a stratégiát annak alap, de aki ódzkodna tőle az is bátran próbálja ki, nem fog csalódni benne!

------------------------------
Fejlesztő: Eugen Systems
Kiadó: UbiSoft
Év: 2010
------------------------------
Hivatalos honlap: http://ruse.us.ubi.com