HTML

LaLee's Blog

Különféle netes tevékenységeim publikálására jött létre ez a blog... PC játékok, zenék, vízipipa és sok más egyéb...


E-mail: rockerlalee@vipmail.hu

Skype: lalee_blog



Info

A 9. évadtól a videók csak a YouTube-on elérhetőek, a blogra nem kerülnek fel.
A blogon ezentúl csak a zenei megjelenésekkel kapcsolatos infók frissülnek.

LiNKEK

Utolsó kommentek

A Zene Nagyjai: LaLee's Best of 2014

-=RockerLaLee=- 2015.01.04. 21:43

zene_nagyjai_top_10_2014_kicsi.jpg

Ismét eljött a január, ami azt jelenti, hogy illendő összefoglalnom az előző évet zenei szempontból -
szigorúan szubjektíven.

Jó szórakozást!
Kattintsatok a 'tovább' gombra a cikkhez! 

 

 

Az előző év zenei megjelenések tekintetében eléggé hullámzó volt. Minden hónapban volt szerencsére legalább egy album, amit folyamatosan tudtam hallgatni, de úgy érzem, hogy ez a "tűkön ülve várom, hogy végre megjelenjen 1-1 album" érzés állandó része lett az életemnek. Gyakorlatilag tapsoltam örömömben, amikor a május elejére ígért Fail Emotions album leakelt már áprilisban, már szeptembertől számoltam a napokat az október végi PBTT albumért, november-decemberben pedig szinte feltéptem a böngészőmet minden nap, hogy "Na talán ma végre kijön az új Rishloo!".  

Zeneileg egyébként még inkább elmerültem a post-rock gyönyöreiben, illetve másik vesszőparipám a trance metal is kiteljesedett számomra, ugyanis ráleltem az E.V.O. (Eternal Voice of Orbits) nevű orosz együttesre, akik kb. 2 dal alatt lesöpörték az addigi trónörökös Fail Emotions-t. Végeredményben még mindig brutálisan jó a Fail Emotions, de eléggé dubstep irányba haladtak el, ami nem rossz, de ha már trance metalról van szó, akkor legyen már trance benne. Meg 8-bites chiptune. Szóval az E.V.O. betegesen jó, helyenként minimális autotune-nal ugyan, de pofátlanul mocskos jó elektronikus betétekkel és mindez kizárólag elvetemült orosz nyelven, olykor rap-elemekkel dúsítva. Ironikus egyébként, hogy idén nem csak új albumot adtak ki, hanem még egy akusztikus kilengést is, de egyik sem került bele a top 10-be, lévén az új albumon sok dal eléggé átlagos lett (legalábbis a korábbiakat figyelembe véve), az akusztikus pedig.. nos ott nem igazán jön át a trance, érthető okokból. 


 

Egy meglepetést ki kell még emeljek, mégpedig az új Empyrium albumot, a The Turn Of Tides-t. Az előző album, Weiland 2002-ben, 12 (!) éve jelent meg. Ennek ellenére a német neofolk csapat összehozott egy vadonat új albumot, ahol az általam már korábban is imádott sötét, de végtelenül andalító stílusban játszanak, mondhatni semmit sem változtak. Számomra ugyanaz a hangulat köszön vissza az albumot hallgatva, mint lassan 7 éve, amikor először hallgattam az Empyriumot, és ez a nem mindegy. 

 

Na de nem is húznám tovább az időt, jöjjenek a....

TOP 10 2014 ALBUMOK

(katt a gombokra)

 

10.
 
Across The Snow - The Valley

zene_top2014_10_ats_tv.jpg


Az Across The Snow egy igen fiatal one-man projekt, ugyanis a Utah állambeli Jackson Harden idén januárban készítette el debütalbumát The Valley címen. Januárnál jobb időzítés nem is lehetett volna, hiszen akkor már bőven volt hó, így tökéletes hangulatot tudott biztosítani az album. Gyakorlatilag az album borítója tökéletesen szimbolizálja, hogy milyen dalokat is hallhatunk: nyugodt, magával ragadó és andalító instrumentális dallamok, meleg drone alapokkal, olykor megbúvó banjotémákkal keverve, amik így együtt zseniálisan jók egy hóesésben történő esti sétához, vagy akár egy forraltborozós, beszélgetős vagy olvasós téli estére (már csak egy kandalló, egy pipa és a kutya hiányzik a szőnyegről). Van ugyan egy két dal, amelyik túl "upbeat" lehet a dobok és az agresszívebb gitártémák miatt, de ezeket nem muszáj a többivel együtt hallgatni. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a projekt mögött álló úriember novemberben egy új EP-t adott ki Ghost Ships néven, de az ott hallható 4 dalból 2 csak át lett nevezve ezen albumról.. ejnye azért.)

  • Ajánlott dalok:

'Shipwreck', 'Adrift', 'Sigh Alone'

9. 

La Dispute - Rooms Of The House

zene_top2014_09_ld_roth.jpg

Akinek még eddig ismeretlen Jordan Dreyer neve, az sürgősen pótolja be a hiányosságokat, hiszen egy kiemelkedő szövegíróról van szó, és itt Aaron Weiss (mewithouthYou) és Dan Smith (Listener) szintű magasságokról beszélek. Jordan stílusa annyiban különbözik tőlük, hogy a szöveget szinte tökéletes ritmusban énekli (mondja?) a dalokkal, ami mondjuk a Listener-re nem jellemző. Mindezek mellett a Rooms Of The House az idei legjobb album a saját kategóriájában szerintem. (A másik hasonló album a The World Is A Beautiful Place And I Am No Longer Afraid To Die új albuma a Between Bodies, de arról még nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem...) A La Dispute ismét bebizonyította, hogy tudja, hogyan kell igazi hangulatot teremteni. Már rögtön a nyitódal lehengerli az embert: az 1956-os tornádókatasztrófát élhetjük át, de úgy meg van kreálva az egész, hogy szinte Te magad is a tornádó elől a pincébe bújó család tagjának érzed magadat, ahogy a vihar erősödik kinn, úgy erősödik, durvul a zene és az ének is.. elképesztő! És ez még csak kb. egy tizede az albumnak. Ugyanúgy át tudod élni ahogy próbálsz verset költeni a szomszéd szobában olvasó és kávézó barátnődről (Woman Reading), ahogyan az életében gyökeres változásokat hozó ember szemével látod a világot (First Reactions After Falling Through The Ice). Az album és úgy összességében a La Dispute zenéje nem az az autóban hallgatós, bulizós, tombolós zene, inkább a "meg kell hallgatnom legalább háromszor, hogy megértsem" fajta. Ez a La Dispute, és ezért imádom a zenéjüket.

  • Ajánlott dalok:

'Hudsonville, MI 1956', 'First Reactions After Falling Through The Ice', '35', 'Woman (Reading)'. 

8.
 
'68 - In Humor And Sadness

zene_top2014_08_68_ihas.jpg

 

Aki a borító alapján almalötyi tinipop együttesnek gondolja a '68-at, az bizony kurvára téved. Ehhez elég annyit mondanom, hogy Josh Scogin. A Norma Jean és a hasonlóan észbontó káoszzenét játszó The Chariot frontembere utóbbi együttes nyugdíjba vonulása után állt neki ennek a kétszemélyes projektnek, és a tavalyi EP után idén jött az első album, ahol aztán Scogin úr kiéli magát, ahogyan illik. Amire számítani lehet: kaotikus, őrült olykor pszichotikus vokál, múltidéző gitártémák és erőteljes dobok. A The Chariot-hoz képest kifejezetten lightosnak mondható a '68 zenéje, de Scogin itt is szó szerint gyilkolja a gitárokat és az erősítőket, de az egész egyveleg nagyszerűen működik. A maga nemében egyedülálló a '68 zenéje, úgyhogy aki hozzám hasonlóan szerette a The Chariot-ot, annak kötelező az album! Apropó, a dalok "címei' konkrétan betűk, így a 10 dal szépen kiadja a "Regret Not." (Ne bánj meg semmit.) mondatot. Igen, a pont (.) is egy dal...

  • Ajánlott dalok:

Regret Not.

7. 

sleepmakeswaves - Love Of Cartography

zene_top2014_07_smw_loc.jpg

Nehéz beszélni egy olyan albumról, pontosabban egy egész műfajról, amely szinte egészében az általa keltett érzéseken alapul. A post-rock, mint műfaj és esetünkben az új sleepmakeswaves album is ilyen kategóriába esik. Az ausztrál post-rock együtes még a 2008-as In Today Already Walks Tomorrow albummal lopta be magát a szívembe, Az alapvetően kicsit keményebb hangvételű post-rock elemek mellé a Love Of Cartography albumon finoman beköszönnek az elektronikus betétek, amik kiváló összhatást keltenek, úgy, hogy a klasszikus sleepmakeswaves-hangzás is megmaradt. Ajánlott - nem csak post-rock rajongóknak. 

  • Ajánlott dalok:

'Traced In Constellations', 'Great Northern', 'The Stars Are Stigmata', 'How We Built The Ocean', 'Something Like Avalanches'.

6. 

Fail Emotions - Renaissance

zene_top2014_06_fe_r.jpg

 

Az elmúlt két évben a Fail Emotions szerepelt ugyan a toplistámon, de mindkét esetben épphogy csak rákerült, és jogosan kérdeztem, hogy hol van már egy teljes értékű új album?! Idén úgy látszik, hogy megtört a jég, és a srácok egy énekes-csere után nekiláttak az új albumnak. Ezt a mesterművet május elején hallgathattuk meg teljes hosszában, ami ebben a tekintetben olyan, mint az eddigi EP-ik: 7 dal, se több, se kevesebb. Az új énekessel voltak fenntartásaim eleinte, mára már megszoktam a hangját. Őszintén szólva a korábbi vokalista nekem értékelhetőbb volt, a mostani olykor túl lightos, pontosabban az egész albumot egyfajta lightos irányba vitte el. Ennek ellenére, a szokásos Fail Emotions minőségűek a dalok, pörgősek, tele vannak lendülettel, az elektromos betétek még mindig ütősek, de ahogy korábban említettem, egyre több a dubstep elem a trance elemek kárára. Korábban jól sejtettem, hogy, ha ezek a srácok kiadnak egy albumot, akkor bőven feljebb fognak végezni a ranglistán és ez így is történt. Aki nem ódzkodik az elektronikus core-zenétől, annak kötelező darab!

  • Ajánlott dalok:

'Timeviewers', 'Runaway', 'Reflection'.

5. 

In Hearts Wake - Earthwalker

zene_top2014_05_ihw_ew.jpg

 

A kiváló Divination album után ismét a dobogóhoz közel került az ausztrál In Hearts Wake az idei, Earthwalker című albumával. Írhatnék olyat, hogy mennyire nehéz újat vagy egyedit mutatni a metalcore műfaján belül, vagy, hogy lassan az In Hearts Wake felnő a műfaj királyainak tartott (szintén ausztrál) Parkway Drive-hoz, de szerintem legyen elég annyi, hogy egyszerűen baromi jó hallgatni ezt az albumot. Sodró lendületű, magával ragadó dalok, finoman elhelyezett elektronikus betétek, erőteljes harsh és piszok jó clean vokál. Idén ugyan nem jött ki új Parkway Drive, sem August Burns Red, de addig is itt az új In Hearts Wake, kötelező jelleggel.

  • Ajánlott dalok:

'Earthwalker', 'Divine', 'Gravity', 'Healer', 'Afterglow'.

4. 

Téveszme - Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán

zene_top2014_04_te_amavnnnsv.jpg

...Verítékem patakján egy nagy hajó mind elviszi
tégy úgy, mint akit érdekel, és úgy teszek, mint aki elhiszi
A jóléttel tömött polcokat járom, tudom, gázos... de magamat látom
egy sérült termék vonalkódján -
a magam elbaszott módján.
Selejtek közt félrehányva,
de leértékelve is drága...

...Találtam valamit, valamit tudok már régóta:
azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla
Hát nem beszélnek róla, és eltelik pár óra,
és megszállott vigyorral néznek egy újabb buktatóra...

...Múlt századi kiadás,
Megannyi eszelős hivatás:
mosolydublőr
számlazsonglőr
emberfaragó
hátrány-kovács
kényszer-önkéntes álomhóhér
a rab kőműves rab marad,
aki felhúzta a nagy, fekete falat,
ami támasztja a mély, fekete tavat,
amit a hit hagyott
amikor itt hagyott.
Ó, mindegy, hogy itt vagy ott, hiszen látod: ma már voltam itt.
Ordítanék, ha volna mit...

...Megdőlt tanok homokján megtört, meddő anyák zokogják, hogy már
nekünk sincs, de még mindig
viszünk, és az istenünk
(vagy akit annak hiszünk)
gépeket küld a nyomunkba
hosszabb műszak – rövidebb láncok
rövidebb évek – korai ráncok
félig a sírban fiatal srácok
sűrű az éjjel, így csak nappal
álmodnak kihulló fogakkal
Hulló fogak,
égő otthonok,
napnyugaton már azt beszélik, hogy nem érjük meg,
nem érjük meg a holnapot...

  • Ajánlott dalok:

Az összes.

3. 

Audrey Fall - Mitau

zene_top2014_03_af_m.jpg



Kérdés: Hány lett együttest ismersz? De most tényleg. Az Audrey Fall bizony Lettországból érkezett és a januárban debütáló Mitau című albumukkal nálam már év elején lefoglalták maguknak az év legjobb post-rock albuma címét. Hasonlítanak egymásra a dalok, de mégis különböznek egymástól, nyugodtabb részek keverednek kemény darálós részekkel; nem tudom igazából megmondani, hogy miért, de brutálisan jól össze lett rakva az összes dal. Magával ragadó élményt nyújt a Mitau, debütalbumként egyszerűen fantasztikus. Remegve várom a következő albumot.

  • Ajánlott dalok:

Az összes.

2. 

Rishloo - Living As Ghosts With Buildings As Teeth

zene_top2014_02_r_lagwbat.jpg

 

Dél-Amerikai szappanoperába illő történet következik. A Rishloo második albumuk kiadása után az új albummal kecsegtetés helyett meglepő bejelentést tett: a vokalista, Andrew "hogyazIstenbevanilyenhangod" Mailloux kilép az együttestől. Kis idő múlva a megmaradt tagok új csapatot alapítanak The Ghost Apparatus néven és egy sikertelen vokalista-kereső kampány után (#nemvagyokmeglepve) instrumentális zenében kezdenek el gondolkodni, ki is adnak egy dalt Winslow címmel. Kickstarter kampány keretében összegyűlik annyi pénz, hogy stúdióba vonulhassanak, hogy a tervezett Neon Wardrums albumot rögzíthessék DE nem sokkal ezután Mr. Mailloux úgy dönt, hogy újra csatlakozik a srácokhoz és mint messiás elhozza azt, amire a rajongók már 2008 óta várnak. Az utolsó életjelet magukról év elején adták a srácok, ahol is pár stúdiós-werkfilm erejéig hallhattunk pár másodpercet a dalokból (#mikorjönmárki). Aztán mint derült égből a villámcsapás novemberben közölték, hogy "Egyébként már mastereljük a dalokat és még idén megjelenik az album". Na ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy besza-behu és még sikoltozok is örömömben! Ez már csak fokozódott, amikor december elején TÉNYLEG megjelent az album és (egy munkából történő elkésést megkockáztatva) végighallgattam. Tátott száj és csendes baszdmegozás... Ahogy korábban is mondtam a Rishloo-ról, az énekes valami frenetikus, hihetetlen skálán mozog és erőteljes a hangja, ezen az albumon a korábbiaktól eltérve néhányszor elég agresszív hangvételt is megüt és lesöpör egyszerűen. Erre még rájátszik a változatos és effektezett alap, ami tökéletesíti az egészet. Az album egyetlen gyengébb pillanata szerintem a Salutations című dal, ami igazából nem rossz, csak ezt már hallottam még bőven Rishlooék előtt az Emptyself-től (aki nem tudja mi az, sürgősen pótolja!). De marha jó egyébként, hogy a korábban The Ghost Apparatus dalként hallgatható Winslow is JELENTŐSEN fel lett javítva a vokállal, és az összes többi dal is pazar, na gyerekek, EZ a nagybetűs RiSHLOO, EZ az ami egy jó ideje definiálja számomra a progresszív műfajt. .. amíg ki nem jön végre egy új TOOL-album. Addig is KÖTELEZŐ meghallgatni!

  • Ajánlott dalok:

Az összes. Tudom, hogy meg akarod hallgatni őket. Mindet. Igen.

1. 

Pianos Become The Teeth - Keep You

zene_top2014_01_pbtt_ky.jpg


Na, ne! Nem a Rishloo a Number One?? Mi lehet ez, hogy még annál is jobb? Na ez az. Pianos Become The Teeth. Egy eredetileg elég ütős, üvöltős zenét játszó Baltimore-i együttes, akik 3 zseniális és szinte hibátlan album után bejelentették, hogy a negyedik albumon NEM LESZ HARSH VOKÁL. Nem lesz szívből (és persze torokból) jövő, mindent elsöprő erő? A rajongók nagy része eléggé felmordult ennek hallatán és már előre temette az albumot: szar lesz, fake & gay, sold out, mainstream, stb.. a szokásos, unalmas hater dolgokat köpködték rá. Miközben a napokat számoltam visszafelé október 28-ig, ezek a szadista állatok naponta raktak ki 10 másodperces részleteket a dalokból, hogy már a falat kapartam gondolatban, hogy ADJÁTOKMÁRKINA! És akkor eljött október 28., munkából fáradtan hazaérés, gép elé leülés, rákeresünk, ja, hogy ma online streamelik az új albumot. És akkor végighallgattam szótlanul az egészet. És még egyszer. Meg még egyszer. És még egyszer. Olyan szinten a hatása alá kerültem, hogy szinte már aggódtam magamért. Egyszerűen szét... szedett, szétbarmolt elsőre, de még másodjára, de még most is. De mégis miért? Zeneileg annyira jó lenne? Tény, hogy korábban is elég sok post-rockos elemet építettek a dalaikba és ez most sincs másként, ergo jó. Az énekhang? Tény, hogy a korábbi üvöltözéshez képest itt jelentősen behúzták a kéziféket a srácok, de őrületesen jó még így is. A dalszöveg? Néhol pofonegyszerű, de ha megérted, akkor behúz. Ez az a zene, ami nem csak, hogy a lelkedhez szól, hanem lenyúl hozzá, kitépi belőled, lefejeli, megerőszakolja, lefejezi, elássa, majd 3 nap múlva kiássa, ismét megerőszakolja, felgyújtja, majd lenyeli a hamvait. És amikor végighallgatod az egész albumot, és az utolsó dal, a Say Nothing című dal katarzisában az ígérettel ellentétben MÉGIS BEÜVÖLTI az énekes a szöveget, na akkor végem volt. Ez az a nyers energia és érzelem, amit átadnak a zenéjükkel a srácok, ez az, ami miatt szanaszéjjel bőgtem a fejemet a korábbi albumukon is (szó szerint megkönnyeztem a Spine című dalukat), és ez emeli őket olyan szintre számomra, mint az örök kedvenc The Mayan Factor vagy a The Saddest Landscape. Best of 2014, szerintem. Csak óvatosan.

  • Ajánlott dalok:

Mind. Mind az összes.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rockerlalee.blog.hu/api/trackback/id/tr927028679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ryze 2015.01.28. 23:14:25

Rishloon kívül egyiket sem ismerem, úgyhogy majd lesz mit hallgatnom most. Amikor először hallottam Mailloux hangját a Freaks & animalsben, egyből beleszerettem, egyszerűen hihetetlen milyen hangja van. és örülök, hogy végre van rajtam kívül valaki, aki ismeri őket
süti beállítások módosítása