Első ízben már most decemberben sikerült összefoglalnom az előző évet zenei szempontból szigorúan szubjektíven ,ahogy azt már megszokhattátok.
Jó szórakozást!
Kattints a 'tovább' gombra a cikkhez!
A 2016-os év elképesztően sűrű volt a zenék tekintetében. Minden hónapban legalább 2-3 olyan album jött ki, amikre már vágtam a centiket, hogy mikor jelennek meg és szerencsére alig csalódtam bennük. Hab a tortán, hogy szinte reneszánszát élte a punk rock és a pop punk, ugyanis tinédzserkorom meghatározó együttesei mind ebben az évben adták ki hosszú évek után az új albumokat.. Blink-182, Sum 41, Good Charlotte, NOFX.. kell ennél több? 2016 azt mondta, hogy igen, és tényleg olyan albumokkal bombáztak minket az előadók hogy alig győztük kapkodni a fejünket
Na de nem is húznám tovább az időt, jöjjenek a....
TOP 10 2016 ALBUMOK
(katt a gombokra)
10.
Sum 41 - 13 Voices
A kanadai pop punk zenekarnak sikerült talán legjobban a visszatérés idén. A blink-182 gyalázatos új albuma után nem kicsit aggódtam, hogy vajon ez is megy-e majd a levesbe, de szerencsére nem így lett. A Sum 41 ugyanazzal a lendülettel és hangulattal csap a húrok közé, mint a 2000-es évek elején. Igazi pop punk dalok egy nagyon pici újhullámos beütéssel, kellemes könnyedebb szerzemények tértek vissza és bár a 13 Voices messze nem a legjobb albumuk, talán ők voltak azok, akik leginkább megtartották eredeti stílusukat és emiatt érdemelték ki a helyüket a Top 10-es listán.
- Ajánlott dalok:
'Goddamn I'm Dead Again', 'Fake My Own Death', 'Breaking The Chain', 'Twisted By Design'.
9.
Brian Fallon - Painkillers
A The Gaslight Anthem énekeseként ismertté vált Brian Fallont a modern kor Bruce Springsteen-jeként emlegetik és teljesen jogosan. Kiváló előadó, remek énekhanggal és szövegírói képességgel. A Painkillers az első szólóalbuma az úriembernek és azt kell hogy mondjam, le a kalappal. Szerethető, fülbemászó dallamú nóták, szép gitártémákkal és vokállal, egy igazi már-már amerikai country felé hajló lemez lett a Painkillers. Akik szeretik a The Gaslight Anthemet, azoknak kötelező, csak egy nagyon picivel kevesebb lendületre számítsanak, amit viszont nagyobb művészi értékkel kompenzál Brian Fallon.
- Ajánlott dalok:
'Painkillers', 'Among Other Foolish Things', 'Steve McQueen', 'Rosemary', 'Open All Night'.
8.
pg.lost - Versus
A svéd post-rock együttes ritkán ad ki albumokat, de akkor általában nagyot robbannak. Ez így volt a 2016-os Versus-szal is. Ezen a lemezen egy kicsit nagyobb szerepet kaptak a billentyűs hangszerek, amik tökéletes harmóniában szólalnak meg az effektezett gitárokkal és a dobokkal. Megkockáztatom, hogy az album záródalának, a A Final Vision-nek legvégén hallhatjuk 2016 legjobb dobos betétét. Az album egyetlen negatívuma talán az, hogy pár dal a kelleténél egy kicsit hosszabb lett és emiatt 1-2 helyen elveszítheti a hallgató érdeklődését, de ez talán még elviselhető dolog. Nem az év legjobb post-rock albuma a Versus, de kétségkívül az egyik, amelyet nem szabad kihagyni.
- Ajánlott dalok:
'Ikaros', 'Off The Beaten Path', 'Versus', 'Deserter', 'A Final Vision''.
7.
Képzelt Város - Köd
Nem is az én Top 10-es listám lenne ez, ha nem lenne benne a magyar post-rock királyainak, a Képzelt Városnak az új albuma. A zenekar tagjai egy időre kiköltöztek egy Isten háta mögötti telekre, elzárva a világtól és ott születtek meg a Ködön található dalok. Az Anatolijhoz képest sokkal több a vokálos rész, de ez teljesen jót tesz neki; szép dalszövegeik vannak, amelyek természetesen rejtett mondanivalóval bírnak. A kicsit populárisabb hangázsú Hiányzó Hős mellett ott a Perszepolisz ami majdhogynem doom metal-os témát tartalmaz, vagy ott van a Vihar, ami tipikusan egy késő őszi, téli képet vetít elénk és ezt a hangulatot a cselló gyönyörű hangja nagyban elősegíti. Nagyon kellemes album a Köd, úgyhogy aki nem ódzkodik a magyar vagy az énekrészeket felvonultató post-rocktól az mindenképp hallgassa meg.
- Ajánlott dalok:
Az összes.
6.
2[advanced] - Пластмассовые Люди
Magyarán Műanyag Emberek. Nagyon féltem, hogy idén jó kis orosz trance metal nélkül maradok, de egyrészt a Fail Emotions DJ-je Fatal is kiadott egy EP-t de végül az itthon szinte egyáltalán nem ismert 2[advanced] mentett meg. Annál is inkább, mert nem tudom mi zajlik az utóbbi időben a trance metal terén, de a Fail Emotions az énekesváltásból még csak most kezdi kiforrni az új stílusát, az EVO és a Ghost-Exile meg egy elég érdekes irányba mentek el, konkrétan alig volt értékelhető daluk a legutóbbi albumokon. Na, de itt van nekünk a 2[advanced], aki kompromisszummentes, ütős, echte trance metal-lal kényezteti a hallgatókat. A sajnos stílusbetegségként felróható bénán kevert gitárhangokat leszámítva van itt trance, trap, dubstep betét illetve borzalmasan jó screamek minden mennyiségben, hál'Istennek autotune nélkül. Aki ezt a műfajt szeretni véli és még nem ismeri ezeket a srácokat, mindenképp keressen rájuk, nem fog csalódni, azt megígérem.
- Ajánlott dalok:
'Пластмассовые Люди', 'Памятью О Нас', 'Маяк', 'Разбуди Меня', 'За Стеной'.
5.
Scooter - Ace
What the fuck? Scooter? Hát még szép. A Scooter-t mindenki szereti, aki nem, az is. Az öreg HP Baxxter szintén visszatért 2016-ban és igen jelentősen odavert az EDM színtéren. Ezzel lehet vitatkozni, de kétségen kívüli, hogy isszonyatosan jó album lett az Ace. A főkolompos Mary Got No Lamb valami észveszejtően kurva jó, a Riot felidézi a korábbi Fire c. dalukat, az Oi-nál visszaköszönt a jumpstyle, és mindezek olyan beteg dalszövegekkel, amiket már megszokhattunk. Az a baj, hogy még februárban, mikor először végighallgattam az albumot már tudtam, hogy ez tutira benne lesz a Top 10-es listámban. Szóval mindenki hallgassa meg, tetszeni fog, én tudom.. Na, mire vársz? Hallgassd.. igen most.. most rögtön.
- Ajánlott dalok:
Az összes.
4.
If These Trees Could Talk - The Bones Of A Dying World
Na igen, az év legjobb post-rock albuma címet végül az amerikai If These Trees Could Talk együttes nyerte el nálam a The Bones Of A Dying World című albumukkal. A korábbi Red Forest is nagyon odatette magát, de ez az album kb. onnan folytatja az egészet, ahol az előző abbahagyta. Továbbra is megmaradt a poszt-apokaliptikus téma vagy hangulat, továbbra is vokális részek nélkül, de képesek tökéletesen átadni az általuk elképzelt víziót. Hatalmas kedvencem az albumról az Earth Crawler, ami egy óriási élő- vagy gépmonstrum méltóságteljes mozgását vetíti elénk, miközben szétrombol teljes városokat. A záródarab, a One Sky Above Us pedig reményteli hangulatával talán a következő albumuk hangulatát alapozza meg. Remélem arra nem kell megint ilyen sokat várni.
- Ajánlott dalok:
'Swallowing Teeth', 'Earth Crawler', 'The Here And Hereafter', 'The Giving Tree', 'One Sky Above Us'.
3.
Long Distance Calling - Trips
A hamburgi Long Distance Calling post-rock/post-metal együttesként kezdte pályafutását, azonban pár éve elkezdtek kísérletezni az énekléssel is, és a szárnypróbálgató de szintén kiváló The Flood Inside albumuk után immár a kiforrott stílussal tértek vissza a Trips c. lemezen. Egy manapság igen népszerű 80-as évekbeli synthwave rock instrumentális dallal nyitnak és utána szinte berobban a kreativitás és a profizmus a fülünkbe. A Traumánál egy kicsit még ugyan visszatértek a kezdeti post-metal-os hangulatba, de a többi már az újhullámos Long Distance Calling hangzást képviseli. Igazi német heavy metal-os ének, brutálisan jó szólók és a lassabb, művészibb daloknál is csak kerestem az államat padlón, hogy ezt tényleg ezek a srácok csinálták és tényleg egy albumról van szó még mindig? Elképszetően profi album lett a Trips, és annak is bátran ajánlom, aki eddig nem ismerte a zenekart, mert úgy érzem, hogy most ez lett eddigi legjobb albumuk.
- Ajánlott dalok:
Az összes.
2.
The Devil Wears Prada - Transit Blues
Azt eddig is tudtam, hogy a The Devil Wears Prada nem egy hétköznapi metalcore együttes, de amit idén műveltek az valami fenomenális lett. Mike Hranica énekes hatalmas könyvmoly és nagyon benne van a kevésbé ismert irodalmi művek ismeretében. Szinte minden dalt 1-1 általa olvasott vers vagy novella ihletett meg. Ez alól kivétel a címadó Transit Blues és a Lock & Load. Előbbit az énekes pánikbetegségével való küzdelem alapozza meg, míg utóbbit a fegyverrel elkövetett egyre nagyobb számú emberölések Chicagóban. Valami elképesztő amit ezek a srácok összehoztak megint. Kevesebb ezúttal a billentyűs rész, de ez kompenzálva van az észbontó screamekkel és a gitárémákkal. Az album második felétől egy olyan lavina indul el a Detroit Tapes c. dallal, hogy pillanatok alatt maga alá temetett. A The Condition, To The Key Of Evergreen, Submersion és az 8:18-en elkezdett Home For Grave folytatása az év szerintem legjobb metalcore folyamát adja és ez vitán felüli. Kötelező darab a Transit Blues, tényleg kötelező!
- Ajánlott dalok:
Az összes.
1.
Touché Amoré - Stage Four
Fúú.. a Stage Four. A Touché Amoré énekesének, Jeremy Bolm-nak édesanyja 2014-ben rákban elhunty, pont amikor a zenekar egy halloween-i koncertet adott. Ez a sajnálatos esemény adta a Stage Four alapját. Már a cím is a rák negyedik stádiumára utal, és nem viccelek amikor azt mondom, hogy ez lett az év legérzelemtelibb, legütősebb és legjobb albuma. A korábbi Touché Amoré lemezekhez képest jóval lightosabb lett, de olyan dalszövegek vannak benne, hogy konkrétan többször megkönnyeztem a hallottakat. Elmondhatatlanul jó lett az egész: végigkövetni a gyász különböző szakaszait átélő Jeremy életét, gondolatait, és amikor rájössz hogy mindezt egyszer Neked is át kell éljed és mennyire emberközelien és közvetlenül juttatja el az üzenetet az énekes hozzánk, akkor totál eldobod az agyadat. Az egész album - már elnézést - akkor basz oda véglegesen, amikor a Skyscraper c. dal legvégén meghalljuk az anya utolsó üzenetrőgzítős üzenetét amit Jeremy-nek címzett, és úgy végződik hogy "és lehet hogy nem leszek otthon, mire hazaérsz". Na itt tényleg bőgtem rajta és aki érző lény az fog is. Nem tudok mást mondani, ez az album odakúr, lelkileg tönkretesz és mégis gyönyörű. Touché Amoré, Stage Four 2016 legjobb albuma szerintem.
- Ajánlott dalok:
Az összes. Egyben az egész, elejétől a végéig.
Utolsó kommentek