Milyen benyomást keltett a zseniális Mafia nevű játék folytatása egy első részt fanatikusan imádó, és az új részhez szkeptikusan hozzáálló játékos számára? Vajon ez a játék méltó a Mafia hagyatékára, vagy csúfosan leszerepelt? A cikkből kiderül...

Az elején hadd mondjak pár szót arról, hogy mit jelent nekem a Mafia sorozat, és az első része a Mafia - The City Of Lost Heaven. A képzeletbeli toplistámon minden idők 3. legjobb játékaként tartom számon, olyan játékokat maga mögé utasitva, mint GTA: Vice City és Heroes Of Might And Magic III. A Mafia erőlködés nélkül leverte nálam a GTA 3-t, a Vice City-t, de még a San Andreas-t is. Hogy miért? Mert közel tökéletes. Ugyanazt az atmoszférát nyújtja, mint a Grand Theft Auto városai, viszont ezt kevésbé elnagyoltan, aprólékos részletekre ügyelve.. leirhatatlan az élmény, amikor Lost Heaven városa magába szippant. A történet szerintem a Keresztapát is lehagyja (kövezzetek meg), a játék végén szinte mindannyian úgy pattantunk fel a székből hogy "B@@@@zmeg!", szinte megsirattuk Paulie-t, egyek voltunk Thomas Angelo-val. De vajon a 2. rész, képes-e ezt a (mondjuk ki) kurva magasra tett lécet elérni, vagy átvinni esetleg...

A Mafia II története gyönyörű felvezetéssel jut el hozzánk. Főhősünk, Vito Scaletta életét kisérhetjük nyomon egészen taknyos 5 éves korától, amikor is Sziciliából az USÁba emigrál családjával. Fiatal korában haverkodik össze Joe Barbaro-val, akivel sok zűrös dologba keverednek bele. Egy ilyen alkalommal Vito-t elkapják és a börtön helyett a katonaságot választja: Sziciliába küldik, mint US Ranger. Később persze visszatér, és a Mafiához hasonlóan szép lassan része lesz a szervezett bűnözésnek. A különbség talán az, hogy mig az első részben Tommynak nem volt választása, itt Vito szinte észrevétlenül jut be az egyik Családba, szinte mi is alig eszmélünk fel, és máris Carlo Falcone osztogatja nekünk a parancsokat.

A történet az első rész sztorijával nagyjából egyenértékű számomra, vannak benne meglepő fordulatok és csavarok, sőt. Első izben $a$ barátommal közösen játszottuk végig a Mafia 2-t és hogy őszinte legyek minden fejezetben (főleg a vége felé), az előző rész csavarjait magunk előtt látva, szinte vártuk, hogy mikor jön az a bizonyos fordulópont, amikor az egész mindenség a feje tetejére áll és megintcsak hangos "B@@@@@zzz" felkiáltással nyugtázzuk a sztoriírók munkásságát. El is jött. A játék leghosszabb fejezetében (azért se mondom el melyikben) szinte 5 percenként kapkodtuk a levegőt, aztán percekig csak szájtátva bámultuk a monitort.. Ilyet még SOHA EDDiG nem tapasztaltam egyik játéknál sem. Zseniális, egyszerűen szólva. A vége kicsit kiábránditó és igazából szerintem nincs lezárva.

A karakterek kidolgozása TÖKÉLETES. Habár az első részhez képest sokkal több fontosabb szereplővel lesz dolgunk, ezek többsége meglepő hirtelenséggel fog kiíródni a játékból. A három Család feje élesen eltér egymástól, a dagadt Derek közelében szinte érezzük a sülthúsos szájszagot, Steve ütős egysorosain mosolygunk, Henry távolságtartását gyanúsnak találjuk, Vito családja imádnivaló, Martyt meg már bekussoltatnánk. Még két szereplő van, aki egyszerűen lenyűgözőre sikeredett: Joe és Leo. A Vinci család consiglieri-je, Leo a börtönben volt kisebbfajta atyaúrIsten, és egy életre lekötelez minket, és a börtönön kivül is rendkivül barátságos és "nem homokos". Gyerekkori barátunk, Joe, pedig elképesztő figura. Szinte minden küldetésben szerepel, züllöt de imádnivaló. Iszik (akár akció közben is), kurvázik, és mindig hatalmas poénokat süt el. Szerintem 100%, hogy az első részben szereplő Paulie-t akarták szimbolizálni Joe karakterével. És sikerült is felülmúlni..

A küldetések az első részhez hasonlóan változatosak. Lényegében a 2 alap fajtán (autós-üldözős és TPS lövölde) kívül egy kissé vérszegényre sikeredett lopakodós rész kapott helyet. A küldetések nagyjából egy megszokott vonalon haladnak: a fejezet elején kelés, csörög a telefon, megkapjuk hogy melyik bárban ült össze a galeri, elmegyünk, beszélünk, autóba ülünk, autóban megbeszéljük a részleteket, elvégezzük a melót, hazamegyünk és alszunk. Ez a végefelé már kezd ugyan unalmassá válni, főleg az autózás. Ezt feldobni igyekezvén, a csehek telepakolták mókás dialógusokkal az autóutakat, úgyhogy nem annyira vészes, hogy sokat kell furikáznunk. Vannak egészen egyedi küldetések is, például rögtön az első 2. világháborús akció, vagy a börtön, ami kifejezetten mókásra sikeredett.

A küldetések során azonban rengetegszer éreztem úgy, hogy ezek csak az első rész küldetéseinek módosított remake változatai. A molotov koktélos kocsmagyújtogatás, a parancs megtagadása, majd adott ember menekülésénél segédkezni, a simlis Családfők, bőrkabátos punkok megdolgozása, mind-mind ismerős motívum lehet az előző részből, de lehet csak én vagyok ennyire rákattanva a klasszikusra.

A TPS rész rengeteget változott az előző rész óta. Helyett kapott a már jól ismert és könnyen használható fedezékrendszer, ami nagyszerűen működik, akárcsak az életerő regenerálódás, jelentősen könnyebbé téve az itteni tűzpárbajokat, ami az első részben hihetetlen kihívó és kissé talán túl realisztikus is volt. Azért itt sem kell GTA szintű árkád lövöldözésre számitani. Egy jól irányzott sorozat vagy véletlen fejlövés (van ilyen sajnos) és máris alulról szagoljuk a jól ismert virágot. A fegyverek tekintetében ismét változatos a felhozatal: leginkább a szokásos Mafia felszerelés (pisztoly, Tommy Gun) lesz nálunk, de ezen kívül shotgun, illetve egy rakás II. világháborús stukker is helyet kapott (M40, MG42!, Grease Gun, M1 Garand, stb..). Kis eltérés: míg az első részben korlátozott mennyiségű fegyver lehetett nálunk, itt az összes nálunk lehet egyszerre, ami nekem annyira nem jött be. Korábban izgalmas volt, mert döntenünk kellett, hogy a shotgunt vagy a Tommy Gunt visszük magunkkal, mert mindkettő nem fért el nálunk, most meg egyszemélyes hadsereg vagyunk.

A TPS rész másik újítása az ökölharc. Egyszerű, mégis szórakoztató: igazából kis ütés, nagy ütés, védekezés. Ennyi a lényege. Ha pár ütés után megszédül az ellenfelünk, akkor lehetőség van különböző finisher move-ok (gyk. fatality) bevitelére, ami abszolút nem nehéz, de látványos.

Az autós részek is kifogástalanra sikeredtek. GTA-szintű típusdömpingre ne számítsatok, de nagyjából 15-20 autó áll majd rendelkezésetekre. Teljesítménybeli különbségek annyira nem szembetűnőek, csúcskategóriás autók a játék második felében lesznek csak, annyit elárulok. Az autók irányítása tökéletesnek mondható, hál'Istennek búcsút mondhatunk az első rész 20-30 km/ó-val való csoszogásától, és alapsebességünk jóval 60 km/ó felett lesz. Sajnos azonban az ablakon való tüzelésről le kell tennünk, maximum Joe fogja szórni az ólmot, amíg mi vezetünk. Az autók törése valami fantasztikusan részletes: elég egy kis koccanás, máris pattogzik le a festék, a hóban-sárban koszolódik a járgányunk, deformálódnak a motorháztetők, dísztárcsák esnek le a kerékről, fényszórók törnek be.. elképesztő. Az autólopás az előző részhez képest komplexebb. Menet közben még egyszerű a dolog: tulaj ki, babinéni cshő'. Parkoló autónál választhatunk: betörjük az üveget vagy feltörjük a zárat. Ha nyugis a helyzet, én ajánlom az utóbbit, kedves kis minijátékban lesz részünk.

A városról írnék még pár sort. Lost Heaven-től nem messze található jelenlegi városunk, Empire Bay. Méretét nagyjából Lost Heaven 2/3-ának tippelem, ráadásul vidéki rész sincs. Ettől függetlenül piszokmód kidolgozott a város. Szintén egy élő, lélegző közösség él itt: emberek igyekeznek munkába, nők nézegetik a cipőket a kirakatban, leveleket dobnak a postaládába, csövesek énekelnek a parkokban, frenetikusan jó! A San Andreas-hoz hasonlóan itt is vannak különböző éttermek, ruhaboltok, fegyverárusok, akikhez betérhetünk különböző cuccokat venni. A pénz az első résszel ellentétben megjelenik, és eléggé fontos tényező a játék során. Ebből tudunk fegyvereket, ruhákat venni, ami azon túl, hogy sárga kabrióban, sárga inggel és napszemüveggel utazni király érzés, hasznos is, mivel a rendőrök egyik legjobb lerázási módszere a ruhacsere.

A körözési rendszer is átalakult kissé. Mostmár nem annyira szigorúak a sünök, mint ezelőtt: a piros lámpán már nyugodtan áthajthatunk és száguldozni is merészebben lehet. Sőt, ha le is akarnak tartóztatni, mert mondjuk egy öltönyös mukit felrúgtunk az utcán, még mindig lehet a korrupció felé nyúlni: lefizethetjük a zsarukat és ennyi volt, aviszon'látásra. Ha ez nem jönne össze, akkor sincs túl nagy gond, gyors autóval nagyjából 1 perc alatt lerázhatóak a zsaruk. Kisebb gond akkor van, ha megjegyzik a rendszámtáblát, vagy a külsőnket. Utóbbi esetben jöhet a ruhaboltos akció, amúgy pedig a szerelőműhely a megoldás, ahol cserélhetünk színt, felnit, rendszámtáblát az autónkon, vagy akár tuningolhatjuk is azt.

Érdemes megjegyezni még a játékban a gyűjthető dolgokat és a zenét. Ez előbbiek a küldetések során begyűjthető eredeti, vintage Playboy magazinok, illetve a küldetésen kívül, a város pontjain elrejtett körözési plakátok (á lá titkos csomagok a GTA-ban). A zenéről annyit, hogy az első részben a csehek megszerettették velem az 1920-30-as évek szalonzenéjét, a második részben pedig a rockabillyt. Buddy Holly, Ritchie Valens, nyugodjatok békében, basszus. Lényegre visszatérve, 3 rádióállomás közül választhatunk: Empire Central (alap rádió, slágerekkel), Empire Classic (oldies zenék, köztük a Mafia egyik klasszikus Django Reinhardt darabjával), illetve Delta Radio (jazz, rockabilly, vadabb stílusok rádiója). Hatalmas poén, hogy alkalmanként érdekes híreket, hirdetéseket hallhatunk a rádióban. Például a II. világháború állásáról, arról, hogy az amerikai bankok úgynevezett hitelkártyát fognak bevezetni, vagy olyan csodákat reklámoznak, mint a színes televízió. A hangulatot tovább fokozza, amikor saját ténykedéseinkről (robbantások, tűzharcok) hallhatunk a hírekben.

Ezek után szerintem szinte felesleges a grafikát ecsetelnem. Aki mindezek után a grafika miatt nem játszana a játékkal, az .. mindegy. A grafika mellesleg csodálatos, szemkápráztató és RÉSZ-LE-TES. Beszarás, hogy Joe nyakán ki lehet venni a borotválkozás okozta sebeket, vágásokat.. Hihetetlen. Mikor játék közben dícsértem a grafikát, hogy ez a játéktörténelem leggyönyörűbb eső-effektje és $a$ közölte hogy ez low grafikai beállításon van, akkor eldobtam az agyamat. Nincs rá jobb szó: tökéletes.

A játék 5-ből 5 pontot kap. Úgy gondolom, méltó folytatása ez a Mafiának, habár überelni azt nem fogja, de közel egy szinten állnak. Kötelező minden Mafia fannak, már csak a történet és az előző részre történő utalás(ok) miatt is. Micsoda, mit mondasz? GTA IV? Persze barátom, hehe.. persze.. A Mafia mindig verte, veri és verni is fogja a GTA sorozatot, tetszik vagy sem :)

Hatalmas ziccert hagytak ki azonban, amikor a Free Ride és Free Ride Extreme módokat nem pakolták hozzá az alapjátékhoz. Mentségükre szóljon, hogy DLC formájában megjelent hasonló. Az eddig megjelent DLC-kről hamarosan írok még egy cikket.

-----------------------------
Játék Info: 
Fejlesztő: 2K Czech
Kiadó: 2K Games
Év: 2010
-----------------------------
Hivatalos honlap:
http://www.mafia2game.com