MONO - Nowhere Now Here
A japán MONO baljós és lehengerlő post-rock albuma volt idén az első, amit meghallgattam.
Papa Roach - Who Do You Trust?
Identitászavar 38 és fél percben. Shaddix-ék nem tudták eldönteni, hogy Rage Against The Machine, Imagine Dragons vagy Madball akartak lenni. Tudom, hogy lemaradtam a Getting Away With Murder-nél, de ez ezek szerint már rég nem Papa Roach.
The End Of The Ocean - -aire
2012 óta csendben voltak, most viszont visszarobbantak a post-rock szcénába egy nagyon korrekt és friss albummal.
Black Flak And The Nightmare Fighters - It's Only Permanent
Iszonyat ütős és gyönyörű post-rock album, amit már most Top 10 esélyesnek tartok. Kötelező darab, bár a lábdobok keveréséért kár.
Weezer - Weezer (The Teal Album)
Hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek slágerei Weezer-előadásban. Nem fogom rongyosra hallgatni, de legalább végre megértettem az Africa és a Billie Jean dalszövegét.
Bring Me The Horizon - amo
Nem is számítottam másra. Identitászavar #2 - a dalok között vannak hallgathatók, sőt buliban táncolhatók is, de ez már rég nem Bring Me The Horizon, ez borderline pop. És akkor sem érzem magam rosszul, ha az egyik dalban pont minket, csalódott hallgatókat gúnyolnak ki. Sose voltatok heavy metal, btw...
The Sun Burns Bright - Longing For A Place, Yet To Be Seen
Elpilledős angol shoegaze album, ami kiváló munkához, pihenéshez vagy utazáshoz.
_Algol_ - Timeshifter
Daniil Kazantsev 3 projektje közül én a space ambient műfajú _Algol_-t ismerem már jónéhány éve. Mindig kellemes "űrutazást" lehet tenni a zenéjével. Azt pedig csak most tudtam meg, hogy újabban az dalokhoz saját maga festeget képeket.
Utolsó kommentek