Egy rövid kis összefoglaló az én szubjektív, 2010-ben megjelent albumok toplistájáról. Melyek voltak a legnagyobb meglepetések, melyek okozták a legnagyobb csalódást és a végére egy Top 5.

Legnagyobb meglepetés 2010:

• Alvin és a Mókusok - Unplugged - Akusztikus Lemez

Az új Alvin album(ok)ról ismét véletlenül szereztem tudomást, de nem bántam meg. A 'Szörnyek pedig léteznek...' album előtt nem sokkal jött ki novemberben az 'Unplugged - Akusztikus lemez', ami szerintem már időszerű volt. Röviden és töményen: iszonyat hangulatosra sikeredett az album. Poén akusztikusan hallgatni a 'Kurva élet' vagy 'Istenek szemével' c. dalokat, de például a számomra régen elfeledett 'Happy End' c. dal viszi a prímet. Tény, hogy lehetett volna más / több dal(oka)t is akusztikussá tenni, de ezekkel is jó munkát végeztek Alvinék ráadásul úgy, hogy pár héttel később jött az új stúdióalbum. Kellemes meglepetés volt ez, így év végére.
 

Legnagyobb csalódások 2010:
 

• Linkin Park - A Thousand Suns
• UnderØATH - Ø (Disambiguation)

Azt hiszem az elsőt illetően jópáran egyet fognak érteni velem. A Linkin Park is meglepetést okozott tény, de ilyenekből köszönöm nem kérek többet. Az egy dolog, hogy három évet kellett várni a legutóbbi 'Minutes To Midnight' óta (aminél amúgy is rezgett a léc), de ennyi idő után előállni egy ilyen valamivel, mint a 'A Thousand Suns'? Nem azt mondom, hogy hallgathatatlan vagy éppen szar lenne (tényleg van 1-2 hallgatható dal), de egyszerűen felfoghatatlan, hogy az album tele van interlude-okkal, túl sok az elektronikus rész (mondhatnám, hogy ezekre lett felépítve az album), és nincs egyetlen egy olyan dal, ami ütne vagy legalább magában hordozná a klasszikus Linkin Park stílust.
 

A másik csalódás az új UnderØATH album kapcsán ért. Az előző három albumuknál csak kapkodom a fejemet a jobbnál jobb dalok után, de itt valahogy más a helyzet. Lehet, hogy velem van a hiba, hogy nem hallgattam meg elégszer. De 2 hallgatás során is csak egy dolog jutott eszembe: minden dal ugyanúgy hangzik. Rendben, aláírom, hogy Aaron Gillespie kilépése nagy hátrány a bandának, de állítólag ő fogta vissza a bandát, miatta voltak lágyabb részek a zenében. Na igen, de számomra ez adta az UnderØATH különlegességét. Aaron ugyebár vokalista és dobos szerepét töltötte be. Az új dobos (Daniel Davison a Norma Jean-ből) hozza a szintet, azzal nincs baj. Viszont bejött az, amitől tartottam: Spencer hangja nem viszi el a hátán a bandát. Spencer hangja Aaronéval kiegészülve volt tökéletes; nélküle most csak egy monoton üvöltés az összes dal, legalábbis számomra. Remélem találnak egy kiegészítő vokalistát, rájuk férne.

LaLee's Top 5 - 2010

1.  Bring Me The Horizon - There's A Hell, Believe Me I've Seen It. There's A Heaven, Let's Keep It A Secret

2.  A Day To Remember - What Separates Me From You
3.  Alvin és a Mókusok - Unplugged - Akusztikus Lemez
4.  Ektomorf - Redemption
5.  Chelsea Grin - Desolation Of Eden

A szöveg alján van egy playlist, minden előadótól 2-2 dallal.
Hátulról kezdem:

A Chelsea Grin első teljesértékű stúdióalbumát imádtam év elején. Pár korábbi dal újrafelvétele mellett rakás újat hallhatunk mindezt tele energiával, nehéz breakdown-okkal és iszonyat jó vokállal. Külön meglepetés volt az 'Elysium' c. instrumentális track, ami deathcore albumhoz képest eléggé vidámra sikerült, de számora egy tökéletes instrumentális rész lett.
Kedvenc dalaim róla: 'Cheyne-Stokes', 'Elysium', 'Recreant', 'Cast From Perfection'.

A december végére becsúszó új Ektomorf album nem elég, hogy hozta a megszokott színvonalat, annyit rápakolt még, hogy az egyik legjobb Ektomorf albummá vált a Redemption. Még mindig minden dal a haragról szól, minden dalban ott a 'fuck you' és minden dal kiszabott keményre sikeredett. Ami különlegesebbé teszi számomra ezt az albumot az előző Ektomorf albumoktól az az énekes hangjának fejlődése, vagy nevezzük ezt stílustól eltérésnek? Sea Of My Misery. Nincs benne iszonyat nagy hörgés, félig akusztikus a dal, hasonlít a Nirvana-ra és baromi jó. Ez a 'lágyabb' hangvétel benne van pár dalban (pl. Never Should) is, és szerintem nagyon jól áll az énekesnek. A Danko Jones-os dalról nem is beszélve. "I'm the fire, I'm the one"! Poén, hogy a 'Cigány' c. daluk napiszar.com-ra is kikerült, és őszintén szólva én is szakadtam a refrénen (I'm the cigány, I'm the cigány). Gondolom sokan nem értitek miért vannak egyáltalán ilyen témájú dalaik. Na sebaj, az egyik Zene Nagyjai rész róluk fog szólni :)
Kedvenc dalaim róla: 'Never Should', 'Sea Of My Misery', 'The One' (feat. Danko Jones, 'Revolution'.

Az Alvin és a Mókusok akusztikus albumáról fentebb már kifejtettem a véleményemet :)

A What Separates Me From You egy újabb nagyszerű album az ADTR-től. Dani barátom írta le őket úgy nekem, hogy Fall Out Boy + metal keveréke. Továbbra is imádom a banda metalcore mivoltát, a vidámabb és keményebb dalokat és az énekes hangját. Mind a lágyabb részeknél, mind scream terén megállja a helyét, szerintem egyedi hangja van ebben a műfajban. Mindehhez hozzájön az elég kemény zenei háttér, plusz az, hogy minden dal annyira fülbemászó és megragad az ember fejében, hogy hihetetlen. Mindegyik dal tele van energiával, képes felpörgetni a napodat, ez tény.
Kedvenc dalaim róla: 'Sticks & Bricks', 'All I Want', '2nd Sucks', 'All Signs Point To Lauderdale', 'You Be Tails, I'll Be Sonic'.

És végül az új Bring Me The Horizon album, számomra az év albuma. Többször hallgattam végig, mint a többi helyezettet együttvéve. Sokan szidják a BMTH-t, hogy gagyi meg gay. Fel nem fogom miért. Azért, mert már a legelső dal, első perce szétpörgeti az agyadat, a riffekre az asztal alatt lábdobolást imitálva önkéntelenül headbangelsz, miközben továbbra is fogod a fejed a lyrics gyönyörűségén és kreativitásán és befosol a vendég-énekesnő (Lights) hangján, amire a kis elektronikus betétek már csak hab a tortán? Szerintem ezt nem szidni kell, hanem legalább szeretni. A BMTH úgy látszik kilépett az echte és brutális deathcore hangzásból (ami pl. a Count Your Blessings-en volt), de metalcore tekintetében továbbfejlesztette az előző album stílusát, ami - már elnézést - kurva jól sikerült. Lights, mint néhány dalban vendég kiváló választás volt, gyönyörű hangja van. Plusz megint bekerült egy instrumentális, nyugalmas track (Monument), ami legalább annyira a szívemhez nőtt, mint anno a '15 Fathoms, Counting'. Mi mást mondhatnék az albumról? Kurva jó, ütős, imádom. Best of 2010. Pont.
Kedvenc dalaim róla: 'Crucify Me' (feat. Lights), 'It Never Ends', 'Don't Go' (feat. Lights), 'Home Sweet Hole', 'Monument', 'Blessed With A Curse'.